Linc nem várja meg, hogy kétszer is mondjam. Lerántja a ruhámat a fejemről, közben pár gomb leesik, de nem érdekel. A mozdulatai sürgőssége elárulja, hogy alig várja, hogy mélyen belém temesse magát, és én is jobban akarom ezt, mint bármi mást. Szó szerint éhezem rá. A melltartóm egy szempillantás alatt eltűnik, és Linc a következő pillanatban megfordít, így a mellem a hűvös fém ajtónak préselődik