Amelia szemszögéből: "Te kértél engem." Leengedem a karjaimat a mellkasomról, tudom, hogy ettől támadóbbnak tűnök, de túlságosan ideges vagyok, nem tehetek róla. Négy nap telt el azóta, hogy félelemmel a torkomban kijöttem ebből az irodából. Most visszatértem, és nem tudom, hová nézzek anélkül, hogy az arcom el ne vörösödne a féktelen visszaemlékezésektől. "Ames. Hogy vagy?" Linc baritonja lágy és