Finom elektromosság fut végig a gerincemen, sokkolva a testem éberségre. "Fogalmad sincs, mennyire akartam ezt mondani." Mondja, ajkaimat követve az övéivel, könnyedén, a felszínen, ízlelgetve, ráérősen. "Linc." Megremegem az érintésétől. Folyékony vagyok, és úgy bugyogok, mint egy kitörésre készülő vulkán. Még csak csókol, és én csont nélkül vagyok alatta. Annyira akarom őt, és mégis megvan, itt,