Quinn pupillái hirtelen összeszűkültek. Szinte azonnal védelmezően magához szorította az urnát, ügyelve arra, hogy a legkisebb sérülés se érje. – Ebben a szüleim hamvai vannak! Hogy lehetsz ennyire tiszteletlen? – kiáltott fel Quinn dühösen. – Ez a fiam otthona. Ha mersz ilyen szörnyűséget tartani a házamban, apró darabokra töröm! A szüleidnek látniuk kell, milyen gyűlölködő és durva vagy a családunkkal! Penelope csak ontotta magából a szidalmakat, a lehető legvisszataszítóbb dolgokat mondta. Quinn szemei dühtől ragyogtak, kezei görcsösen szorították az urnát. – Még ha anyósom is vagy, nincs jogod így sértegetni a szüleimet! Trent megszólalt: – Quinn, kérlek, vidd ki. Ne idegesítsd tovább anyámat. Nemrég volt műtéte, nem szabad dühösnek lennie. Ha valami történne vele, sosem bocsátanék meg neked! Quinn keze enyhén remegett, miközben az urnát tartotta, szemeiben még nagyobb düh lobogott! Három éve voltak házasok, mégsem tudta megadni a szüleinek a legalapvetőbb tiszteletet sem! Látva, hogy nem megy el, Trent elégedetlenkedett. – Még mindig nem mész? El kell kergetnem? Dühében Quinn inkább nevetett, majd lepillantott a kezében lévő urnára. *Anya, Apa, tényleg rossz férfit választottam!* Három évvel ezelőtt Trent idegesen nézett rá, és azt mondta: – Nincs házam, nincs autóm. Akkor is hozzám jössz feleségül? Ő azt felelte: – Igen. Miért? Mert azon a napon, amikor megkapta a hírt, hogy a szülei meghaltak, csendben ott volt mellette, és törölgette a könnyeit. Ez hatott rá. Szülei halála után Dominic őszintén beszélt vele. – Quinn, amíg éltek, a szüleid leginkább a házasságod miatt aggódtak. A különleges alakulatok túl veszélyesek. Nem akarom, hogy úgy végezd, mint anyád, apád és a bátyád. Hiszem, hogy a szüleid is azt szeretnék, ha biztonságban és békességben élnél meg öregkorodig. Szülei halála és testvére eltűnése után ő volt a család egyetlen túlélő tagja. Ezért leszerelt a hadseregből, és feleségül ment Trenthez. Hitte, hogy még ha a kapcsolatuk nem is lesz olyan szeretetteljes, mint a szüleié, legalább kölcsönös tisztelettel bánhatnak egymással. Trent azonban a méltóság utolsó foszlányát is letépte. Valójában, amikor a legelején semmije sem volt, a vállalkozásához szükséges első tőkét a szülei haláleseti juttatásából szerezte. Ezért nem tudta nem azon gondolkodni, mit gondolnának a szülei, ha odafentről látnák, hogy a hamvaikat nem engedi be a házba az a vő, aki a haláleseti juttatásukból indította a vállalkozását. – Rendben, megyek! – jelentette ki Quinn, felemelt fejjel és egyenes háttal, nem engedve, hogy könnyei hulljanak. Ő vérezhet, áldozhat, de szó sem lehet róla, hogy egy ilyen szívtelen emberért hullajtson könnyeket! Határozottan megfordult, és habozás nélkül elment. Jacinda nem tűnt fel, mi történik. – Csak úgy elment? – Hmph, ez Trent háza. Neki itt nincs beleszólása! Csak egy árva. Mit képzel magáról? – zsörtölődött Penelope. Amint Trent nézte, ahogy Quinn elmegy, valami ürességet érzett belül, mintha elvesztett volna valamit. ... Az urnával Quinn megérkezett a temetkezési vállalathoz, hogy elhelyezze azt. Vissza akarta vinni szülei hamvait a szülővárosukba, hogy eltemesse őket. Azonban otthon még egy sor dolgot el kellett intézni, például sírkövet készíttetni, ezért csak ideiglenesen tudta ott tartani a hamvakat. – Anya, Apa, várjatok még egy kicsit. Hamarosan visszaviszlek benneteket a szülővárosunkba – nézett Quinn az urnára. – A jövőben megtalálom Rowant is. Együtt fogunk tiszteletet adni nektek. Hiszem, hogy még életben van. Idősebb testvére, Rowan Bridger szintén katona volt. Öt évvel ezelőtt egy küldetés során eltűnt a határon. Még amikor a hadseregben volt, ő is megpróbálta megtalálni a bátyját, de soha nem akadt nyomára. Miután végső nyugalomra helyezte szülei hamvait, elindult a határra, hogy felkutassa testvére hollétét! A hamvak elrendezése után Quinn el akarta hagyni a temetkezési vállalatot. Kint csendes eső esett. Előreindult, kezében esernyővel, amikor meghallott néhány suttogást. – Ma annyi autó van kint, és rengeteg kormányzati vezetőt is láttam. Vajon egy nagy ember hunyt el? – Nem nézed a híreket? Whitethorn úr elhunyt. Hamarosan megemlékezést tartanak neki! – Jaj, ne, a Whitethorn család. Vajon ki veszi át a Whitethorn család irányítását ezután? – Ki más lehetne, ha nem az a bolond? Quinn csak ekkor értette meg, miért állomásozott annyi rendőr a temetkezési vállalat előtt korábban. Kiderült, hogy Edward úr temetésének napja van. Jexburgh városában mindenki ismerte a Whitethorn családot, és senki sem merészelt velük ujjat húzni. Őrült hatalmuk van arrafelé. Amint kilépett a temetkezési vállalatból, észrevett egy hosszú járműsort parkolni kint, mind fekete luxusautók, jelezve, milyen nagyra tartották az elhunytat. Éppen akkor a hozzá legközelebb lévő luxusautó ajtaja kinyílt, és valaki az ajtó mellé érkezett, kezében esernyővel. Egy magas alak lassan előbukkant a járműből. A fekete esernyő eltakarta a férfi arcának felső felét, Quinn mégis ki tudta venni az arcának jellegzetes vonásait. Az orra egyenes volt, az ajkai vékonyak, enyhe nedvességgel, a kezei pedig hosszúak, erezettek és szögletesek. Túlságosan is vonzó és veszélyes. Quinn csak elképzelte, ahogy meghúzza a ravaszt. *Szinte túlságosan is illik hozzá.* Éppen akkor a szemei találkoztak egy pár hideg, mozdulatlan szemmel. A szemei gyönyörűek voltak, de volt bennük egy ijesztő nyugalom, mintha ezen a világon semmi sem tudna igazán hatni rá. Bár elvileg a temetés résztvevője volt aznap, az arcán a szomorúság nyoma sem látszott. A férfi felett az esernyőt tartó személy tiszteletteljesen megszólalt: – Whitethorn úr, kérem, erre tessék. *Whitethorn úr?* Quinn meglepődött. Egy pillanat alatt a férfi elhaladt Quinn mellett. Quinn csak akkor vette észre, amikor beszállt az autóba, hogy valahol egy réteg hideg verejték képződött a tenyerében. Elővette a telefonját, és látta, hogy egy üzenet várja Trenttől. Trent: *Anya és Jacinda már elmentek. Miután elrendezted a szüleid hamvait, gyere vissza. Beszélnem kell veled.* Quinn hidegen pillantott a szöveges üzenetre, beindította az autót, és a kastély felé vette az irányt. A kastélyban Trent a nappaliban ült, a kanapén elnyúlva. Amint meglátta, hogy Quinn visszatért, azonnal felállt, hogy üdvözölje őt, és megkérdezte: – A szüleid hamvai megfelelően el lettek helyezve? – Igen – mondta közömbösen. – Ne hibáztasd anyámat. Csak öregszik, és megijed minden halállal kapcsolatos dologtól, mint például az urnáktól. Nem az a célja, hogy szándékosan célba vegyen téged – Trent felemelte a kezét, és gyengéden átkarolta Quinnt. – Édesem, sajnálom. Tudom, hogy nehéz napod volt ma. Ígérem, jóváteszem neked. *Jóváteszi nekem?* A szomorúság hulláma tört fel Quinn szívének mélyéről. Trent ölelése meleg volt, mégis dermesztő hidegséget érzett tőle. Akik igazán igazságtalanul jártak, azok nem ő, hanem a szülei voltak, mert bár elesett hősök voltak, a hamvaik még a lányuk otthonába sem juthattak be. *Ezt semmivel sem tudja jóvátenni! Belegondolva, egykor vágytam az ölelésére, de most már nincs szükségem erre a hamis melegségre!* Quinn eltolta magától Trent ölelését, tekintete arra a férfira szegeződött, akit egykor szeretett. – Trent, váljunk el.