Amelia az általa lefoglalt hotelszoba ablakában ült, és a szürke, borús eget bámulta. Az eső lágyan kopogott az üvegen, ritmusa összhangban volt a hangulatával. Átkarolta magát, próbálva lerázni a hideget, ami inkább a szívéből, mint az időjárásból származott. Elméje érzelmek viharában hánykolódott: zavarodottság, düh, szomorúság és mindenek felett árulás. Asher tegnap esti szavai visszhangoztak a