Amelia autója egy pillanatra a jazzbár előtt állt, mielőtt befordult a csendes, félhomályos utcába. Az éjszaka összezavart érzelmekkel árasztotta el: nosztalgia, bűntudat és valami sokkal veszélyesebb: remény. Oldalra pillantott Tristanra, aki a kocsija mellett sétált, kezeit lazán a kabátzsebébe süllyesztve.
– Tényleg végig kell kísérned a kocsimig? – kérdezte könnyedén, próbálva leplezni az ideg
















