Dean: – Jól vagy? – kérdeztem, összevont szemöldökkel nézve a telefont, hallva Iris hangját. Az aggodalom és félelem, ami elfogott, leírhatatlan volt, különösen azért, mert én, mindenki közül, ismertem Iriszt, és tudtam, milyen ő. – Lillian? – Igen, mindketten jól vagyunk, csak pihennem kell ma estére. Megtennéd, hogy elnézést kérsz a szüleidtől a nevemben? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem.