Amint a cellák bezárulnak és a fények kialszanak, lefekszem a priccsre és újra előveszem az eldobható telefonomat. Tárcsázom a számot, és még ki sem csörög, máris hallom a hangját a vonal másik végén.
– Juszef – mondja halkan, és máris kemény lesz a farkam.
– Holnap meglátogatsz – parancsolom, és ő gyorsan válaszol.
– Igen, rögtön reggel – egyezik bele.
– Ezúttal szoknyában gyere, bugyi nélkül.
–


![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=384&q=75)







![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=128&q=75)





