Amikor kilépek a szobámból, egy őr követ, és a ház eleje felé veszem az irányt. A lépcső aljánál Carlos áll az előtérben, és erőltetek egy mosolyt az arcomra. – Carlos – köszönök neki. – Phoenix. – Magához húz, és megcsókolja az arcomat. – Mint mindig, gyönyörű vagy. Küzdenem kell, hogy ne nyúljak fel, és ne töröljem le a csókot az arcomról. – Köszönöm. Kérsz egy kávét vagy teát? – A kávé jól hang