– Édesem, jól alszol? – kérdezi Margaret, miközben egy hatalmas fazék szószt kavargat. Az évek során szinte nagymama lett számomra, és nem emlékszem olyan időre, amikor ne lett volna itt. Ő felelős a birtok irányításáért, hogy az csúcsformában maradjon, és gondolom, engem is szemmel tart. – Nem igazán – vallom be. Leveszi a fedőt a szószról, és elkezd teát készíteni nekem. Szerinte a tea mindenre