– Grace! – kiáltom, és már tépem is le a pólómat. A cipőimet lerúgom, és fejest ugrok a vízbe, a félelem jegesíti az ereimet. Az adrenalin hajt felé. Habozás nélkül karomat a dereka köré fonva rugdosok a felszín felé, már a szájból szájba lélegeztetést tervezem. Miért nem kérdeztem meg, tud-e úszni? Én tettem ezt, azzal, hogy bizonygattam, mennyire megváltatlan vagyok. Be kellett ugrania a kibaszott vízbe, csak hogy elmeneküljön tőlem. Elérjük a medence szélét, és óvatosan lefektetem az oldalára, én is kimászok utána, a hideg kövön térdelve, szédülök az aggodalomtól. – A francba, Grace! – Remegő kézzel hátrahajtom a fejét, készülve, hogy levegőt fújjak a tüdejébe. – Sajnálom. Ne csináld ezt velem. Kinyitja az egyik szemét, és mosolyog, olyan halkan suttog, hogy szinte nem is hallom a lüktetésemtől. – Upsz. – Medencevíz folyik le a halántékáról. – Megint rajtakaptál, hogy jó ember vagyok. Sokk fut át rajtam. Aztán olyan megkönnyebbülés, amilyet még sosem éreztem. Aztán tisztelet, amit egy méltó ellenfélnek tartogatok. És végül düh. Hogy meri így leleplezni engem? Azt sem tudom, mit fog találni, ha lehánt még egy réteget, és ezt semmiképp sem szabad hagyni megtörténni. Ideje egyszer és mindenkorra eltaszítani magamtól. Nem kockáztathatom meg még egy másodpercig sem, hogy elvárja tőlem, hogy jó legyek. Hogy olyan férfi legyek, aki megment embereket – vagy akár csak törődik velük. Ha egy férfi törődik valakivel, az csak idő kérdése, hogy az a személy elhagyja. Mielőtt az érzelmek üzlete az arcába robban. – Nem vagyok jó ember. Meg akarod ezt tapasztalni a nehezebb úton? Nekem megfelel – mondom mereven, felállok, és lenyúlva nagy csomót fogok a szőke hajából, felrántom, zihálva, a térdeire, majd a lábaira. Gyengédség nélkül vezetem a nyugágyak felé, és leültetem az egyik végére, nem véve tudomást a fejem hátsó részében lévő hangról, ami azt mondja, hogy álljak le. Hogy meg fogom bánni, amit tenni készülök. – Nyisd ki a szemtelen szádat a farkamnak – mondom rekedten, kigombolva a nadrágomat. – Anya nem mesélt a szexről? Hamarosan oktatásban részesülsz. A kemény parancsaim ellenére meglepve látom, hogy mohó szemekkel nézi, ahogy lehúzom a cipzáram, a nyelve végigsimít az alsó ajkán, hogy gyorsan megnedvesítse. Vajon... izgatott? Mi kell ahhoz, hogy ez a lány megutáljon? Azért hoztam ide, mert biztos voltam benne, hogy el tudom csábítani a gazdagságommal, eltölthetem az éjszakát a kurvára, és reggel különválhatunk anélkül, hogy belegabalyodnánk. Miért nem akar együttműködni? Kiveszem a farkam, ide-oda húzom a buja száján, majd a merev húst a szája közé nyomom, anélkül, hogy esélyt adnék neki, hogy megtámassza magát vagy levegőt vegyen. A nyögésem visszhangzik a medencetér falairól, az ujjaim belefúródnak a nedves hajába. A látvány, ártatlan szemekkel néz rám, a szája a farkam köré szorul, szinte teljesen tönkretesz. Annyira, hogy arra kell koncentrálnom, hogy ne töltsem meg a száját a magommal, mielőtt a felénél tovább jutottam volna. – Ezt nehéz lett volna megbeszélni anyával, mi? – Stabilan tartom a fejét, és mélyebbre hatolok, a golyóim már bizseregni kezdenek. – Erre gondolnak a férfiak, amikor rád néznek. A postás, a nagypapai szomszédod. Mosolyognak és beszélgetnek veled, de mindannyian csak szopni akarják. Hihetetlen módon látom, hogy a kezei felvándorolnak a csupasz combjaira, a csuromvizes tanga felé, ami most második bőr a puncijára, semmit sem hagyva a képzeletre. Az ujjhegyei ide-oda simítják a belső combjait, a szája komolyan kezd magába fogadni, az ajkai tesztelnek, fel-le csúsznak, egy nőies nyögés épül a torkában. A kezei ezután a melleihez érnek, a szempilláin keresztül néz engem, miközben a tenyerében görgeti a kidudorodó mellbimbóit, a mellkasa emelkedni kezd. – A picsába – motyogom vastagon, elmerülve a látványban. – Istenem. Alig vagyok tudatában annak, hogy a szexi szájába döfködök, egyre gyorsabban, a buja ajkai közé kurvázok, az öröm olyan hatalmas, hogy a gerincem tetőtől talpig csavarodik, kettőslátást okozva. A kurva életbe. Mi történik? Meg akartam büntetni ezzel a szopással. Elvenni, amire szükségem van, önző módon, ahogy mindent mást is teszek. Ehelyett együtt vagyunk benne. Lázasan dolgozunk az öröm felé. Főleg az enyém, mivel a forró kis száját kalapálom, és ő a legtöbbet veszi be, a fejét ebben a hihetetlen ritmusban ringatva, amit szó nélkül találtunk ki. A tudatos szemeivel meztelenre vagyok vetkőzve, sebezhető. Semmi sem véd meg attól, amit ez a lány éreztet velem – és én kikelve magamból támadok. Átkozott legyek, nem tudom megakadályozni, hogy tönkretegyem a tökéletes pillanatot puszta önvédelemből. Durván megragadva a haját, mélyebbre nyomom, mint gondolom, hogy elviselné. – Ha nem fulladsz, kislány, akkor rosszul csinálod. Grace köhög a farkam körül, a szeme könnyezik, de nem érzek örömet. Sőt, abban a pillanatban jobban gyűlölöm magam, mint a világot. A szégyen olyan, mint egy bilincs a nyakamon, ahogy kihúzom, és elbotorkálok az ő megdöbbent arckifejezésétől. Árulás. Visszahúzom a tomboló erekciómat a szövetnadrágomba, és begombolom. Nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék. Minden rosszul hangzik a nyelvemen, nincs olyan bocsánatkérés, ami elég jó lenne. Szinte rákényszerítettem ezt az ártatlan lányt, hogy örömet okozzon nekem, és ő elég jó szívű volt ahhoz, hogy megbocsásson nekem, részt vegyen benne és élvezze, pedig ártatlan a férfiak terén. Istenem. A családomnak igaza volt, hogy az út szélén hagyott, és soha nem jött vissza. Végighúzva a kezem az izzadt ajkamon, kiviharzok a szobából, mielőtt valami teljesen önpusztítót tennék, például megölelném, megcsókolnám, megkérném, hogy tanítson meg jónak lenni. Ilyesmi lehetetlen.