Felkiáltok és felpattanok, amikor meglátom a képernyőn a börtönt. Hatalmas része hamuvá égett és a földre omlott. Szúr az orrom, ahogy a könnyeim patakokban folynak le az arcomon. Nem akarom elhinni, de biztosan azért van itt, hogy elhozza a rossz hírt.
– Apám?
– Sajnálom, kicsim. – Magához húz és átölel.
Zokogás rázza meg a testem, és nem tudom, mennyi ideig sírok, miközben tart engem. Nem tudom


![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=384&q=75)







![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=128&q=75)





