A börtön pontosan olyan szörnyű, mint ahogy azt bárki kívülálló elképzeli. A magánzárka? Az maga a földi pokol. Három nap után a lyukban az őr odajön és kinyitja a fémajtót, egy kis fényt engedve a sötét térbe. Biztos a holdtól van, mert késő van.
– Eritz, szabadulsz – parancsolja, miközben a fa botjával az ajtórácsoknak koppant.
Felkelek a földről és lehajtom a fejem. A cella nem elég nagy ahhoz,


![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=384&q=75)







![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=128&q=75)





