– Mi van? – Sebastian azt hitte, rosszul hall. – Adj ötvenezer dollárt! Garantálom, hogy nem zaklatom többé a Lynn családot. – Sabrina hangja olyan nyugodt volt, mintha már a halálra készülne. Sebastian annyira dühös lett, hogy felkacagott. *Tényleg tudja, hogyan kell ezt játszani.* – gondolta. – Ki ígérte meg tegnap, hogy soha többé nem kér pénzt? – kérdezte gúnyosan. – Azt hiszed, egy ilyen beszennyezett nőnek, mint én, aki többször is elérhetetlennek tettette magát, maradt még becsülete? – vágott vissza Sabrina. Sebastian elnémult. Szinte el is felejtette, milyen szemérmetlen tud lenni. Kegyetlenül gúnyolódott: – Ha ki tudtalak hozni a börtönből, nem gondolod, hogy vissza is tudlak küldeni? Sabrina hallgatott. Tudta, hogy a könyörtelenségben nem veheti fel a versenyt Sebastiannal, veszítene. Viszont ki kellett találnia, honnan szerez ötvenezer dollárt. Nem hagyhatta, hogy kiássák az anyja sírját. – Igazad van – mondta, lesütötte a szemét, és lemondóan elmosolyodott. – Úgy eltaposhatsz, mint egy hangyát. Ezzel kinyitotta az ajtót, és kiment. A férfi megállította. – Mit akarsz csinálni? – Semmi közöd hozzá – felelte Sabrina. A férfi közelebb lépett. – Ja, igen, Selene mondta, hogy éjszakai munkát vállaltál, nem? Figyelmeztetlek, amíg a szerződés él, ne keveredj semmilyen piszkos ügybe, különben… Sabrina hirtelen kitört. – Különben mi? Különben mi lesz, Sebastian Ford? Tartozom én neked valamivel? Azt mondod, ki akarlak rabolni, de én kerestelek meg? – Csak azért mentem bele ebbe az egészbe, mert a börtönben anyád segített nekem, és ezt akartam viszonozni. – Ennyi az egész! – Miután kijöttem, nehezen találtam munkát, de te tönkretetted, egy nappal azelőtt, hogy megkaptam volna a fizetésemet. – Még buszjegyre sem volt pénzem, mit gondolsz, miből éljek? – A Lynnéknél is hallottad. Ők erősködtek, hogy maradjak. Nem is akartam zaklatni őket. Korábban is támogattak, most meg egy nap alatt akarják visszakapni az ötvenezer dollárt! Ha nem fizetek, kiássák anyám sírját! – Mondd meg, miből fizessem ki őket? Sebastian ledöbbent. Mindig olyan hűvös volt, mint egy jégcsap. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ki fog akadni. Miután kifújta magát, gúnyosan megjegyezte: – Mit kiabálok itt neked? Könyörületet akarok? A te szemedben csak egy játékszer vagyok, akit bármikor eltiporhatsz. Ha tőled kuncsorgok, az nem lenne még rosszabb? Milyen hülye vagyok! Ezzel berohant a szobájába, gyorsan bepakolta a ruháit egy sporttáskába, és kijött. – Mr. Ford, szeretném felbontani a szerződésünket – jelentette ki ridegen. – Egyoldalúan? – Tudom, hogy fizetnem kell a felbontásért. Nincs pénzem, ezért kérek egy hetet, utána visszajövök, és megteszel velem, amit akarsz. – Mit tervezel egy hétig? – kérdezte a férfi érdeklődve. – Először eladom a vérem a feketepiacon. Ha megvan a pénz útiköltségre, hazamegyek, meglátogatom anyám sírját. Utána gyere vissza, és csinálj velem, amit akarsz, már nem érdekel. Ha aggódsz, küldhetsz valakit, hogy kövessen. Ezzel kinyitotta az ajtót, hogy elmenjen. A férfi azonban megragadta a karját. Sebastian átnyújtott neki egy vastag borítékot, a hangja jéghideg volt, mint mindig. – Ötvenezer dollár. De ez egyszeri alkalom! És holnap ugyanúgy vigyázz anyámra, ahogy szoktad. A lány értetlenül nézett rá, sokáig nem szólt semmit. Aztán elvette a pénzt, megfordult, és berohant a szobájába. Ahogy becsukta az ajtót, záporozni kezdtek a könnyei. A sporttáskája a lábához esett. Sebastian kipakolta, és talált egy-két olcsó ruhát, fogkrémet és egy szappant. Meg körülbelül húsz-harminc dollárnyi aprót. Sabrina egész éjjel sírt. Másnap reggelre teljesen vörös volt a szeme. Szerencsére Sebastian korán elment az irodába, hogy elintézzen néhány dolgot, így nem látta. Sabrina összeszedte magát, és bement a kórházba, hogy meglátogassa Grace-t. – Sabbie, miért ilyen vörös a szemed? – kérdezte Grace aggódva. – Semmi, anyu – felelte Sabrina, és máris újra könnyek szöktek a szemébe. Nem akarta, hogy Grace sírni lássa. Megfordult, és kiszaladt. Grace felhívta Sebastiant. – Fiam, egész nap dolgozol. Sabbie az, aki minden reggel velem van. Milyen nagyszerű menyem! Nem tudom, mennyi időm van még hátra. Szeretném még látni az esküvőtöket… Grace azt hitte, Sabrina azért szomorú, mert nem volt esküvői ceremóniájuk. Melyik lány ne vágyna arra, hogy egyszer menyasszonyi ruhában végigsétáljon a folyosón? Grace is így volt ezzel. Az élete végéhez közeledett, de sosem viselhetett menyasszonyi ruhát. Grace úgy akarta jóvátenni ezt, hogy megadja Sabrinának, amije neki nem volt. – Anya, még beteg vagy. Nem kéne nagy felhajtást csapnunk – próbálta győzködni Sebastian az anyját. – Fiam, nem kell nagy felhajtás. Csak egy szertartás legyen. Sebastian nem szólt semmit. Kis szünet után mély hangon válaszolt. – Ahogy akarod. Grace azonnal megnyugodott. – Nem kell másik napot keresni, holnapután tökéletes lesz. A szervezést és a helyszínt bízzuk az esküvőszervezőre és a szállodára, csak egy kis szertartás legyen. Holnapután. Persze, ez túl hirtelen lenne egy átlagos embernek. De ha Sebastian esküvőt akar, a holnapután is belefér, sőt, akár holnap is megoldható. – Rendben, anya – felelte Sebastian. Amikor Grace letette a telefont, Sabrina visszatért a szobába, összeszedte magát, és rámosolygott. – Anya, az elmúlt napokban influenzás voltam, ezért folyton könnyeztem és tüsszögtem. Sajnálom, hogy ezt kellett látnod. – Sabbie, szeretnék meglepni valamivel – mondta Grace, és megfogta Sabrina kezét. – Mivel? – kérdezte Sabrina azonnal. – Titok. Nem mondhatom el – válaszolta Grace, majd sürgette, hogy menjen. – Ne lógj itt velem, öregasszonnyal. Menj el kozmetikushoz, masszázsra, vegyél új ruhákat. Rajta, menj! Sabrina tudta, hogy nincs pénze, de nem mondhatott semmit. Viszont ez jó alkalom volt, hogy munkát keressen. Gyorsan kellett találnia valamit, hogy eltarthassa magát. Délután Sabrina elment a Lynnékhez, hogy visszaadja a pénzt. Amíg a buszra várt, hallotta, hogy néhány járókelő lelkesen beszélget. – Milyen jó gazdagnak lenni! Egy nap alatt össze lehet hozni egy esküvőt. – Nehéz lenne? Ma már minden készen van, egy nap alatt megszervezni egy esküvőt, nem nagy ügy. – Lehet, hogy csak egy eljegyzés lesz, nem? Egy olyan család, mint a Fordék, nem engedhet meg magának egy szerény esküvőt. – Én is arra gondolok, hogy eljegyzés lesz, nem esküvő. Egy esküvőnek sokkal nagyobb felhajtással kell járnia. – Hát igen, jó a gazdagoknak. Egy ilyen nagy eseményre, mint egy eljegyzés, elég egy nap a szervezésre. A buszra várók a Ford család esküvőjéről beszélgettek nagy érdeklődéssel. *Ford család?* *Talán Sebastiannal van valami köze?* A tegnap este után Sabrina kicsit másképp látta Sebastiant. Úgy érezte, talán mégsem egy olyan hideg és érzéketlen ember. Megérkezett a busz, Sabrina felszállt, és a Lynn család házához ment. Jade majdnem felrobbant a dühtől, amikor meglátta, hogy Sabrina egy nap alatt előteremtett ötvenezer dollárt, és letette az asztalra. – Kit raboltál ki? – Semmi közöd hozzá. Írd alá, hogy nem tartozunk egymásnak semmivel – mondta Sabrina, és átnyújtott egy papírt és egy tollat. Jade leütötte a kezéből. – Ha ilyen könnyen jött a pénz, akkor nem elég csak ötvenezer. Nyolc év, félmillió nem sok, igaz? Sabrina nem tudott mit mondani. Ekkor Lincoln lépett be, és izgatottan felkiáltott: – Jade, Selene! Nagyszerű hír! Sebastian és Selene holnapután eljegyzik egymást!