Az előtte álló nő már megszabadult a kopott ceruzaszoknyától és a fehér blúztól. Helyette menyasszonyi ruhát öltött, és kristálycipőt húzott. A kristálycipők sarka tíz centiméter magas volt. A cipőkben Sabrina még magasabbnak tűnt, pedig amúgy is 170 centiméter volt. A magas sarkú kiemelte arányos, hosszú lábait. Csupán átöltözött, a sminket még nem vitte fel. De Sebastian így, smink nélkül is elképedt a látványtól. Valami természetes, hűvös távolságtartás áradt belőle, mintha a világ dolgai nem is érintenék. Ebben a gyönyörű menyasszonyi ruhában a szépsége még könnyedebb, még zabolátlanabb lett. Ártatlan, mégis hűvös tekintettel nézett a szemébe, de egy szót sem szólt. Sebastian váratlanul, ok nélkül dühöt érzett a szívében. Hangja hideg volt, rekedtséggel vegyítve. – Mit műveltél ma reggel? Tudod, hogy majdnem lekésted a nagy napomat?! – Ez a mi esküvőnk? – kérdezte Sabrina egyenesen. Majd mintha magában beszélne, folytatta: – Nincs szükségem erre az esküvőre! Szerintem neked sincs. Két hónap múlva úgyis Selenét veszed el. Ha most, a Lynn család előtt veszel feleségül, esküdt ellenségük leszek! A férfi azonnal megragadta Sabrina finom állát. – Figyelj, nem érdekel, mi van közted és a Lynn család között – tartozol nekik, vagy ők neked, bármilyen bonyolult is a kapcsolatotok. – És ott volt Nigel Connor is! – Ma lett volna az esküvőnk, de te Nigel autójából szálltál ki, gyűrött ruhában. – Úgy tűnik, a múltad olyan zavaros, mint egy sáros tócsának! Miközben mondta, valami megmagyarázhatatlan irritációt érzett. Érthetetlen módon bosszús volt. Világosan látta, ahogy kiszáll Nigel kocsijából. Sebastian az autójában ült, és a kórházzal telefonált, hogy halasszák el anyja szállítását egy órával. Amikor letette a telefont, látta, ahogy Nigel is kiszáll. Nigel átkarolta Sabrinát a tömeg előtt, és úgy tűnt, élvezi, hogy a vállára támaszkodhat. Szégyentelen! – Ford úr! – Sabrina állát már fájt a szorítástól. De összeszorította a fogát, és nem kiáltott fel. Semleges hangon mondta: – A mi kapcsolatunk csupán egy két hónapos szerződés. Amikor a Lynnéknél jártam, előttem beszélted meg az esküvődet a Lynn családdal, és nem zavartalak. Remélem, te sem avatkozol a magánéletembe. A férfi gúnyosan elmosolyodott. "Ebben a nőben aztán van kurázsi." Még alkudozni is mer vele. – Azt hiszed, van beleszólásod a dolgaimba? – kérdezte Sebastian, enyhe horkantással. Sabrina visszavágott: – Miért ne lenne?! Partnerek vagyunk, nem? – Én fizetek neked, te pedig engem szolgáltatsz, természetesen nincs beleszólásod! Mivel aláírtad a szerződést, rendesen feleségül kell menned hozzám, el kell játszanod Mrs. Ford szerepét, és szorgalmasan kell szolgálnod az anyósodat! Ha kiderül valami turpisság a házasságunk alatt, úgy fogsz eltűnni, mintha sosem éltél volna! – mondta Sebastian, ugyanolyan rideg hangon. Szinte lehetetlen volt kiolvasni az érzelmeit a szavaiból. Sabrina azonban pontosan tudta, hogy kegyetlen, de egyben befolyásos, hatalmas ember is. Különben a Lynn család nem viselkedne ilyen alázatosan a jelenlétében. És Selene sem vágyódna ennyire a házasságra. Sabrina megharapta az ajkát, és engedékenyebb hangot ütött meg. – Ma egy építkezésen voltam állásinterjún. Nigel úr a tulajdonos fia annál az ingatlancégnél, ahová jelentkeztem. Amikor hívtál, hogy azonnal gyere ide, nem akartam a buszra várni, ezért felajánlotta, hogy elhoz. Ennyi történt. – Milyen állásra jelentkeztél? – A férfi összevonta a szemöldökét. – Kőművesnek – felelte Sabrina, kissé lehangoltan. Pedig olyan sokat fáradozott a tervekkel, kézzel rajzolta meg az építési rajzokat, tökéletesen és aprólékosan. De az interjúztató nem akarta felvenni, mert nem volt megfelelő végzettsége. Ehelyett felvették "szellemtervezőnek". A "szellemtervező" egy névtelen tervező, aki más, már befutott tervezőknek készít terveket. Minden elismerés a másik tervezőé. Ő maga semmit sem kap, bármilyen nagyszerűek is a rajzai. Ráadásul Nigel szavaiból azt is megértette, hogy a jövőben valószínűleg az építkezésen kell majd segédmunkásként dolgoznia. – Te téglákat akarsz pakolni az építkezésen? – Sebastian erre egyáltalán nem számított. – Ford úr, talán a munkavégzésemet is korlátozni akarja? – kérdezte Sabrina, gúnyos mosollyal. A férfi haragja alábbhagyott. Elengedte Sabrina állát, és a sminkeshez fordult: – Sminkelje ki. Én kint várok. – Rendben, Ford igazgató úr – válaszolta a sminkes, és bevezette Sabrinát a belső szobába. Ott egy sminkasztal állt, tele mindenféle kozmetikummal és bőrápoló termékkel. Fél óra múlva Sabrina sminkje elkészült. Miután a sminkes feltette a fátylat, Sabrina kijött a szobából. Sebastian – aki az ajtó előtt ült – meglátta, és ismét elképedt. Sabrina tényleg gyönyörű volt. Smink nélkül is áradt belőle valami természetes, hűvös távolságtartás. A smink pedig egyfajta egyedi, megközelíthetetlen szépséget kölcsönzött neki. Ha Selene, aki szintén menyasszonyi ruhát visel, de vastag sminkkel, most ott állna Sabrina mellett, össze sem lehetne hasonlítani vele. Sebastian néhány másodpercig dermedten nézett, majd felemelte a karját, és rászólt: – Karolj belém. Sabrina szóhoz sem jutott. Eltekintve attól, hogy az első nap összeütköztek a fürdőszobában, és most berángatta, szorosan megragadva a csuklóját, nem volt köztük semmilyen közeli kontaktus, nemhogy karolt volna belé. Teljesen idegenek voltak egymásnak. Még habozott, amikor a férfi megragadta a karját, és erőteljesen a könyökébe illesztette. Sabrinát hirtelen furcsa érzés fogta el. Eszébe jutott a férfi, aki a sötétben haldoklott. Erős, domináns férfi volt. Miután kiélvezte a gyönyört, megfordította, hogy háttal legyen neki. A karjaiban tartott, nem tudott ellenállni, még az arcát sem látta. Csak arra emlékezett, hogy az a férfi is ilyen erősen megragadta a karját, ahogy most Sebastian. A férfi már az étterem bejárata felé vezette, miközben Sabrina még mindig a gondolataiba volt merülve. Tudta, hogy valakit be akar mutatni neki. Az étterem bejáratánál álltak, amikor meglátták, hogy valaki tolókocsit tol feléjük. Sabrina közelebb nézett, és látta, hogy a tolókocsiban Grace ül. Grace jóindulatú arccal nézett Sabrinára, és megkérdezte: – Sabbie, tetszik ez a meglepetés?