Sebastian is megdöbbent, ahogy a vele szemben álló nőt nézte. Sabrina teste fedetlen volt, a fürdő után bőre enyhén kipirult. Rövid, nedves haja kócosan omlott szét, tenyérnyi arcát vízcseppek és gőz borították. Így, remegve Sebastian előtt állva, teljesen kiszolgáltatottnak tűnt. Sebastian sem viselt sokkal többet. Magas, erős alakja volt, kidolgozott izmokkal, bronzbarna bőrrel, széles vállakkal és keskeny csípővel. Kemény, acélos jobb karján két ijesztő heg éktelenkedett, mégis épp ezek emelték ki igazán férfias dominanciáját és nyers erejét. Amikor Sabrina meglátta a hegeket, szíve hevesabban kezdett verni a félelemtől. Ugyanakkor zavarba is jött, amiért a férfi így, teljesen meztelenül láthatta. Pánikba esve próbálta takarni magát, de akármennyire is igyekezett, mindig maradt, ami látható. Remegő kézzel nyúlt a fürdőköpenyért, hogy felvegye, de keze szinte rázkódott. „Én… azt hittem, nem jössz vissza. Miért… miért jöttél vissza?” – kérdezte vacogó fogakkal, arca pedig úgy égett, mint a forró vas. Végül sikerült megkaparintania a köpenyt, de alig bírta magára erőltetni. Amikor végre felvette, döbbenten látta, hogy a köntös olyan hosszú, hogy a szegélye a földön húzódik. Ekkor esett le Sabrinának, hogy ez egy férfi fürdőköpenye. Széles, hatalmas és hosszú volt. Egyszerűen csak beburkolta magát, és igyekezett kijutni a szobából, de minél idegesebb volt, annál ügyetlenebbül mozgott. Belegabalyodott a köpeny aljába, és elvesztette egyensúlyát. – Ah…! – sikoltott fel ismét Sabrina. Sebastian ösztönösen kinyúlt, és magához rántotta, hogy megakadályozza az esést. A férfi ismerős illatot érzett, mintha már valahol korábban találkozott volna vele. Lassan lehunyta a szemét, és a lány nyakához hajolt. – Engedj el…! – suttogta Sabrina rémülten. Sebastian mintha felriadt volna egy transzból. – A pokolba is! – káromkodott. Felkapott egy törölközőt, és betekerte Sabrinát. Felkapta a karjaiba, átvitte a vendégszobába, a nagy ágyra dobta, majd sarkon fordult, és kiment. Bumm! Az ajtó becsapódott. Bement a fürdőszobába, rányitotta a hideg vizet, és dühödten zuhanyozni kezdett. Sabrina összekuporodott a vendégszoba ágyán, átölelte a térdeit, és szidta magát. Miért nem érezett semmi ellenérzést az ölelése ellen? „Sabrina Scott, tényleg egy gazdag családba akarsz beházasodni?” „Szégyentelen vagy!” „Sebastian undorodik tőled. Miért érdekelne egy olyan nő, aki most szabadult a börtönből, és gyermeket vár?” „Ne hagyd, hogy Sebastian megvessen.” Nyugtalanul töltötte az éjszakát a vendégszobában. Másnap korán ébredt, de a nappaliban nem talált senkit. Fogott egy papírt és egy tollat, és üzenetet hagyott. Írása ugyanolyan határozott, rendezett és éles volt, mint korábban. „Elnézést, Mr. Ford, azt hittem, nem jön vissza ide pihenni, és tegnap megsértettem azzal, hogy használtam a fürdőszobáját. Úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és remélem, Ön is ezt teszi.” Miután otthagyta az üzenetet, Sabrina elment a kórházba, hogy meglátogassa Grace-t. Reggel nem találkozott a házvezetőnővel, ezért rájött, hogy Grace szervezte meg az egészet. Azt akarta, hogy Sebastian és Sabrina együtt töltsék az éjszakát. Amikor Sabrina belépett a kórterembe, Grace azonnal végigmérte. – Sabbie, miért vagy itt ilyen korán? Nem kellene ma felkelned. Pihenj többet. Sabrina zavarba jött. – Anya… ne beszélj erről. – Mesélj! Boldog voltál tegnap este? – kérdezte Grace mosolyogva. – Igen – felelte Sabrina bizonytalanul, majd Grace nyakába borult. Grace átölelte. – Tudod, hogy mennyire összeilletek Sebastiannal? Nem tévedtem veletek kapcsolatban. Gyönyörű esküvőt fogok nektek szervezni… – Köszönöm, anya – mondta Sabrina. Bár ez csak színjáték volt, mégis hálás volt Grace-nek. Grace számára ez nem volt színjáték. Valóban kiváltságos életet akart Sabrinának. Sabrina egész délelőtt Grace kórtermében maradt, hogy társaságot nyújtson neki. Viccelődtek és nevettek. Mivel Grace még gyenge volt, egy kis beszélgetés és nevetés után le kellett hunynia a szemét, hogy pihenjen. Sabrina elment, amikor Grace elaludt. Sietnie kellett, hogy munkát találjon. Sétálva az utcán meglátott egy hirdetést a buszmegállóban. [Építész asszisztenst keresünk] Sabrina építészmérnöknek tanult az egyetemen, de tanulmányait a másodévben történt letartóztatása félbeszakította. A börtönben jó kapcsolatot ápolt Grace-szel, részben azért, mert Grace is építésztervező volt, magas szakmai színvonallal. Gyakran tanultak együtt építészetet, amikor nem volt más dolguk a börtönben. Kár, hogy Sabrinának nem volt diplomája, nemrég szabadult, és terhes volt. Az ilyen pozíciókat kínáló cégek nem akarták volna őt. Ennek ellenére úgy döntött, szerencsét próbál. Sabrina vázolt néhány szerkezeti rajzot papíron, majd elment egy nyomdába, ahol lefényképezték őket. Miután megkapta a képeket, elküldte őket. Épp befejezte a dolgát, amikor hívást kapott egy ismeretlen számról. – Halló? – Sabrina – hallatszott Selene önelégült hangja a vonal túlsó végén. – Honnan tudod a telefonszámomat? – kérdezte Sabrina gyanakodva. – Hah! – nevetett Selene. – Megtudtam, hol laksz. Nem lett volna nehéz megszerezni a számodat. – Mit akarsz? – kérdezte Sabrina. – Tegnap az én hibám volt. Rossz kedvem volt. Gyere délután négy és öt óra között, hogy elhozd anyád képeit – mondta Selene szokatlanul barátságos hangon. Sabrina nem tudott mit mondani. Nem is gondolkodott azon, miért változott meg Selene viselkedése ennyire egyik napról a másikra. Csak anyja képeit akarta visszaszerezni. Délután négy és öt óra között Sabrina ismét a Lynn-házhoz ment. Belépett, és értetlenül nézett a ház asszonyára, Jade-re. – Hol vannak anyám képei? Kérem, adja ide, és azonnal távozom. – Miért sietsz, Sabrina? – kérdezte Jade kedvesen mosolyogva. – Gyere, ülj le. – Köszönöm, nem kérem – válaszolta Sabrina hűvösen. – Hú! – szólt Jade sejtelmesen. – Valaki nagyon nagyképű lett. Még meglátogatni sem akarja a házat, ahol nyolc évig nevelkedett? Úgy tűnik, már nincs szükséged a Lynn család támogatására. Talán gazdag férjet találtál? – Így van! Találtam egy férjet, aki százszor gazdagabb, mint a Lynn család. Talán a jövőben még én fogok jótékonykodni a családoddal – vágott vissza Sabrina, felemelve az állát, és gőgösen Jade-re nézett. Jade elképedt, és dühében majdnem beletört a foga. – Sabrina, hogy mersz ilyeneket mondani? Akkor hozd el a gazdag férjedet, hadd ismerjük meg – hallatszott Selene hangja az ajtóból. Sabrina megfordult, és látta, hogy egy férfi és egy nő lép be. A nő Selene volt. A férfi pedig, legnagyobb meglepetésére, Sebastian volt.