Amikor meghallotta a hírt, Sabrina szíve hirtelen szorítani kezdett a fájdalomtól. Sebastian és Sabrina férj és feleség voltak, mégis idegenként éltek egymás mellett. És minő véletlen, Sebastian épp az ő ellenségét készült eljegyezni. Igen! Épp az ő ellenségét! Sabrina még mindig nem tudta, mi okozta édesanyja halálát. Nyomozni akart, de még arra sem volt pénze, hogy hazautazzon, ráadásul gyermeket várt. Most semmit sem tehetett. Csak tűrni. Jade izgatottan rohant Lincolnhoz, és megragadta a kezét. – Lincoln, igaz, amit mondtál? Sebastian eljegyzési partit ad Selenének? Nem kellene a szülőknek előbb találkozniuk? Sebastian nagyapja és apja elfogadták Selenét? Nem számít, hogy örökbe fogadták? Az „örökbefogadott” szó hallatán Sabrina szíve még jobban összeszorult a fájdalomtól. Selene és Sabrina együtt nőttek fel a Lynn családban. Selenét kétévesen fogadták örökbe, Lincoln és Jade pedig azonnal kincsként bántak vele. Sabrina viszont tizenkét évesen került a családhoz vidékről, mint nevelt gyermek. Nyolc éven át Lincoln és Jade kegyeitől függött, és kutyább élete volt, mint egy disznónak. Sabrina nem tehette meg, hogy ne keseregjen. Miért lehet Selenének ilyen jó élete? Borongósan indult kifelé. – Állj! – Jade elállta Sabrina útját. – Félmillió! – Miről beszélsz? – Lincoln döbbenten nézett Jade-re. – Nyolc évig eltartottuk. Ruháztuk, etettük, fizettük a főiskoláját, és a haldokló anyját is mi ápoltuk. Azt hitted, a pénz az égből pottyant? – Jade dühösen nézett Lincolnra. Lincoln így szólt: – Jade! Ne felejtsd el… – Mit? Ne felejtsd el, hogy ő Scott, nem Lynn! – vágott Jade Lincoln szavába. Lincoln hirtelen elhallgatott. Sabrina undorodva nézte a párt, ahogy a jó zsaru-rossz zsaru játékot játsszák, de látszólag nem mutatott semmit. – Adtam már ötvenezer dollárt. Ha meg meritek bolygatni anyám sírját, az ajtótok előtt vetem véget az életemnek! Ezzel megfordult, és elment. Lincoln megvárta, míg Sabrina kilépett az ajtón, majd Jade-re förmedt: – Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? – Sajnálod? – gúnyolódott Jade. – Majd én megmondom, Lincoln! Ha egy nap megtudná, hogy az a férfi, akihez Selene hozzá megy, az a férfi, akit ő mentett meg azzal, hogy feladta a szüzességét, nem gondolod, hogy gyűlölni fog? Ha Sebastian megtudja, mindannyiunkat megöl! Azt hitted, azért kértem tőle félmilliót, mert tényleg kell a pénz? Ezzel akarom elkergetni South Cityből. – Elkergetni? Hova menne egy magányos, szerencsétlen ember? – kérdezte Lincoln. – Ahova akar! – Jade gúnyosan felhorkantott. – Csak ne veszélyeztesse a mi drága Selenénk boldogságát. Lincoln, te nevelted fel Selenét, nem állhat a szíved közelebb Sabrinához! Amikor a lányuk, Selene szóba került, Lincoln azonnal elfelejtette Sabrinát. Álmosolyra húzta a száját, és Jade-re nézett. – Drágám, készítsd elő a ruhát és a kosztümöt, amit Selene eljegyzési partiján fogunk viselni. Nem hanyagolhatjuk el a megjelenésünket, ha a lányunk a Ford családba házasodik. Jade kissé zavartan nézett. – Miért nem szólt még senki Sebastian és Selene eljegyzéséről? Nem tévedsz? – Biztos, hogy nem. Sebastian nem szereti a feltűnést, és amúgy is hűvös a természete. Nem fog ilyenről személyesen beszélni, főleg nem Selene lánykéréséről vagy eljegyzéséről. Már az is kivétel volt, hogy pár napja személyesen jött el hozzánk, hogy megbeszélje a házasságukat. Azt várod, hogy egy egész karnevált bérel, hogy elhozza Selenét? Kizárt – mondta Lincoln. Jade így szólt: – Akkor legalább az eljegyzési parti helyszínét megmondhatnák, nem? – Tudom, hol lesz! Megvan a cím. Ha eljön az ideje, mi magunk megyünk el. Nem akarjuk Sebastiant zavarni. Majd ha Selene beházasodott a Ford családba, és gyereket szül Sebastiannak, akkor minden rendben lesz. Jade hevesen bólogatott. – Igazad van. A Lynn házaspár izgatottan kezdte tervezni az eljegyzési partira szánt ruhákat. Sabrina pedig, aki épp kilépett a Lynn házból, céltalanul bolyongott az utcákon. Sürgősen munkára és pénzre volt szüksége. De hol találhatna munkát? Megcsörrent a telefonja, azt hitte, Grace kórházából hívják. Ránézett a kijelzőre, és egy ismeretlen számot látott, ezért felvette. – Halló? Kivel beszélek? – Sabrina Scottal beszélek? – kérdezte udvariasan a vonal másik végén lévő. – Igen, én vagyok Sabrina Scott. – Megkaptuk a kézzel írt önéletrajzát. Megfelel önnek a holnaputáni időpont egy interjúra? – kérdezte az illető. Holnapután? Az Sebastian eljegyzési partijának a napja. Sabrina majdnem elsírta magát az örömtől. – Igen, ráérek, ráérek. Köszönöm, köszönöm a lehetőséget, ez nagyszerű! Miután letette, Sabrina busszal elment egy papírboltba, vett ceruzákat, radírt, rajzpapírt, vonalzót és sok mást. Otthon akart gyakorolni. Nem volt számítógépe, így mindent kézzel kellett csinálnia. Másnap Sabrina korán bement a kórházba Grace-hez, majd visszatért a lakására, és elkezdett rajzolni. Késő estig különféle terveket készített. Tudta, hogy nem sok esélye van, ezért meg kell ragadnia a kínálkozó alkalmat. Nem volt hova hátrálnia. Amikor Sebastian este hazajött, látta, hogy ég a lámpa Sabrina szobájában. Egy-két óra múlva ismét kijött a szobájából, és látta, hogy még mindig világít. Felemelte a kezét, hogy bekopogjon, és megkérdezze, mit csinál. De meggondolta magát, és visszament aludni. Másnap Sebastian nagyon korán ébredt. Megbeszélte az anyjával, hogy szűk körben összeházasodnak Sabrinával, a fogadást kihagyják, csak a szertartást tartják meg. El akarta hozni az anyját Sabrinával együtt, hogy együtt menjenek a szállodába, és készülődhessenek. De már egy órája vár a nappaliban, és Sabrina még mindig nem jön ki a szobájából. Sebastian összevonta a szemöldökét. „Mindig ilyen későn ébredt, mielőtt bement a kórházba az anyjához?” „Ez a nő tényleg lusta.” Újabb egy óra telt el, de Sabrina még mindig nem jött ki. Sebastian szeme jéghidegen villant. Felkelt, Sabrina szobájához ment, felemelte a lábát, és berúgta az ajtót. A látványtól megdermedt.