Sebastian egy hónapja kereste Sabrinát. Épp kezdte azt hinni, hogy Sabrina talán nem is olyan rossz, mint amilyennek a nyomozásai mutatták, amikor a nő felszolgálóként tűnt fel a kizárólag neki fenntartott szobában. Valóban alábecsülte. – Ford igazgató úr… mi… mi folyik itt? – A Sebastiannal tartó étteremvezető reszketett, miközben a férfira nézett. – Mióta van itt? – kérdezte Sebastian hidegen a menedzsert. – Egy… egy hónapja – dadogta a férfi. Egy hónap! Pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy megszökött a Ford családtól. Nem meg akart szökni – csak fel akarta tornázni az árát. A rohadt életbe! Sabrina sértődötten nézett Sebastianra, igazságtalanul vádolva érezte magát. Hogy lehet ilyen kicsi a világ? – Nem értem, mit mondasz, engedj el! Különben hívom a rendőrséget! – Minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon Sebastian szorításából, de meg sem tudott moccanni. Sabrinának annyira fájt, hogy vékony izzadságcseppek jelentek meg a homlokán. A menedzser ijedten szidta Sabrinát: – Layla Young, ezt már túlzás! Sebastian gúnyosan elmosolyodott. – Layla Young? Eltitkoltad, hogy nemrég szabadultál a börtönből, és ezért változtattad Layla Youngra a neved? Ebben a pillanatban a főpincér – ugyanaz a pincérnő, aki megkérte Sabrinát, hogy helyettesítse – odarohant, de túlságosan meg volt rémülve ahhoz, hogy megszólaljon. Sabrina kétségbeesett. Már csak két napja volt hátra, hogy felvegye a havi fizetését. De most megint minden füstbe ment. – Miért nem hagysz engem soha békén? Miért?! – A szemei azonnal vörösen izzottak a dühtől és a csalódottságtól. Hirtelen felemelte a csuklóját, és beleharapott Sebastian karjába, aki a fájdalomtól elengedte. Sabrina megfordult, és olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt. Nem vehette fel a harcot senkivel, így csak futni tudott. Mire Sebastian reagált, Sabrina már kirohant az étteremből, és felugrott egy buszra. Pár megálló után leszállt. Az utcán sétálva hirtelen fékezhetetlenül zokogni kezdett. Egy hónapot ült Selene helyett a börtönben, egy halott ember vette el a legdrágább kincsét, végül nagy nehezen kijutott a börtönből, de soha többé nem láthatta az édesanyját. Hát nem volt elég szerencsétlen eddig is? Miféle démon ez a Ford nevű férfi? Miért nem akar soha békén hagyni? Miért?! Talán azért, mert most jött ki a börtönből, és nincs senkije, akire számíthatna, ezért jó ötlet őt zaklatni? Sabrina addig zokogott, míg a gyomra fel nem fordult. Végül az út szélén guggolt, és szakadatlanul hányt. De mivel nem evett semmit, csak zöld, savas folyadék jött fel. Egy arra járó nő megveregette a hátát, és azt mondta: – Kislány, nincsenek véletlenül terhességi tüneteid? – Korai terhesség? – Sabrina megborzongott. Az utóbbi időben gyakran émelygett, de soha nem gondolt arra, hogy terhes lehet. A nő szavai után hirtelen eszébe jutott, hogy több mint egy hónap telt el azóta az éjszaka óta. Pánikban rohant a kórházba, de csak pár ezer forint volt nála. Még egy tesztre sem futotta volna. Az orvos adott Sabrinának egy tesztcsíkot, hogy elvégezzen egy vizeletvizsgálatot. Tíz perc múlva az orvos határozottan kijelentette: – Terhes. Sabrina egy pillanatra megtántorodott. – Nem, nem lehetek terhes. – A terhesség megszakítható – mondta az orvos hidegen, majd kinézett az ajtón. – Következő! Sabrina kiment a szobából, leült a kórházi padra, és tehetetlennek érezte magát. – Ne sírj… Ne sírj, töröld le a könnyeidet! – hallatszott egy gügyögő, aranyos hang. Felnézett, és egy még pelenkás kislány állt előtte. A kislány felemelte a pufók kis kezét, hogy letörölje Sabrina könnyeit, de nem sikerült neki. Így hát inkább megveregette Sabrina lábát, hogy megvigasztalja. Sabrina szíve azonnal elolvadt a kislány kedvességétől. – Elnézést kérek, a kislányom nagyon barátságos és érzékeny – mondta a fiatal anyuka, aki Sabrinával szemben állt, és mosolygott. – Nagyon aranyos a kislánya – válaszolta Sabrina udvariasan. Irigykedve nézte az anyát és a lányát, ahogy elmentek. Nem tudta megállni, hogy meg ne érintse az alhasát. Már nem volt családja. A hasában lévő baba volt az egyetlen vér szerinti rokona. Az öröm és az anyaság iránti vágy átjárta. De miből fogja felnevelni és eltartani a babát? Még az abortuszt sem engedhette meg magának. Másnap kora reggel Sabrina egy szikrányi reménnyel a szívében ment a börtönbe, és könyörgött az őrnek: – Beszélhetnék Grace nénivel? Amikor Sabrinát először bebörtönözték, Grace Summer már évek óta a börtönben volt. Grace gondoskodott Sabrináról, és sok bajtól megóvta. Nem ismerte Grace hátterét, de tudta, hogy Grace gazdag. Grace minden hónapban rengeteg pénzt kapott a látogatóitól. Még pár száz dollárt is adott neki, amikor Sabrinát kiengedték a börtönből. – Grace Summer több mint egy hónapja szabadult – mondta az őr, miközben számolgatta az időt. – Mi? – Sabrina meglepődött. – Te biztosan Sabrina Scott vagy, igaz? – kérdezte hirtelen az őr. Sabrina bólintott. – Én vagyok az. – Grace hagyott neked egy telefonszámot, amikor kiengedték. Azon a napon egy luxusautóba ültél, amint kijöttél. Kiabáltam, hogy állj meg, de nem hallottál. Az őr átadott Sabrinának egy papírfecnit a telefonszámmal. – Köszönöm. Két órával később, South City legexkluzívabb magánkórházának VIP-osztályán Sabrina találkozott cellatársával, Grace Summerrel. Grace félig lehunyt szemmel feküdt betegen az ágyon. De ősz haja még elegánsabbá és kifinomultabbá tette. Sabrina tudta, hogy fiatalon gyönyörű lehetett, de nem értette, miért került börtönbe. – Grace néni? – szólította meg Sabrina halkan. Grace lassan kinyitotta a szemét. Amikor meglátta Sabrinát, annyira izgatott lett, hogy köhögni kezdett, majd megnyugodott, és azt mondta: – Sabrina, végre látlak! Megkértem azt a kölyköt, hogy hozzon el téged, de azt hajtogatta, hogy visszamentél a szülővárosodba. Ma végre visszatértél. Annyira örülök, hogy itt vagy. – Visszajöttem a szülővárosomból, Grace néni – hazudta Sabrina. Tudta, hogy a kölyök, akiről Grace beszélt, valószínűleg a fia. Sabrina végre megértette, miért szabadulhatott korábban. Grace fia rengeteg energiát fektetett a szabadon bocsátásába. Már az is nagyszerű volt, hogy kihozták. Miért engednék meg Grace-nek, hogy egy olyan szegény barátja legyen, mint ő? Nem volt nagy ár ezért cserébe, hogy hazudott Grace-nek a szülővárosába való visszatéréséről. – Soha nem felejtem el, hogy nem éltem volna túl a börtönt a segítséged nélkül, és nem láthattam volna újra a fiamat – Grace annyira meghatódott, hogy sírni kezdett. Sabrina megrázta a fejét. – Ugyan, Grace néni. Nem vártam semmilyen jutalmat azért, hogy gondoskodtam rólad… Ebben a pillanatban azon gondolkodott, hogyan kérhetne kölcsön a beteges Grace-től. Végül megharapta az ajkát, mintha elszánta volna magát, és azt mondta: – Grace néni, tudom, hogy nem kellene ezt most elmondanom, de nincs más választásom, én… – Mi történt? Most itt vagy mellettem – ha bármi baj van, elmondhatod – kérdezte Grace. – Grace néni, tudnál… kölcsönadni nekem egy kis pénzt? – Sabrina mélyen lehajtotta a fejét – nem merte rá nézni. – Mennyit szeretnél? Én adok – hallatszott egy lágy hang a háta mögül. Sabrina gyorsan megfordult, és annyira megdöbbent, hogy alig tudott megszólalni. – Hogy lehetsz itt?