– Mi? – Sebastian arca azonnal összezárult, és berohant a fürdőszobába. A helyiség üres volt, de a falon vérrel írt üzenet virított: "Ford úr, bár a társadalmi helyzetünk fényévekre van egymástól, mégsem mennék önhöz feleségül. Isten veled!" A betűk élesek és rendezettek voltak, az író kérlelhetetlen természetéről árulkodtak. Sebastiant megbénította a látvány. Vajon tévedett volna a róla szóló háttérkutatás? Néhány másodperc múlva kiadta a parancsot: "Fésüljétek át a hegyoldalt!" Nem engedhette meg, hogy édesanyja megbánással távozzon az élők sorából. A hegy túloldalán, tüskékbe és indákba kapaszkodva ereszkedett alá Sabrina. Ruhái cafatokban lógtak rajta, de a sűrű növényzet alatt rejtőzve sikerült elkerülnie a Ford család embereit. Estig húzta meg magát, majd megkerülte a hegyet. Másnap kora reggel ismét a Lynn-ház előtt állt. Lincoln Lynn és Jade Sullivan megdöbbenten néztek rá, arcukra pánik ült ki. – Te… hogy szökhettél meg a börtönből? – kérdezte Jade bűntudattól gyötörve. Sabrina gúnyosan válaszolt: – Kedves Lynn asszony, szabadultam. Letöltöttem a büntetésemet. – Akkor sem lett volna szabad idejönnöd. Koszos és büdös vagy, elviselhetetlen a szagod! Takarodj innen azonnal! – Jade erőszakosan tessékelte ki Sabrinát a házból. Sabrina nem méltatta pillantásra sem Jade-t. Csak Lincolnra nézett, és megkérdezte: – Lynn bácsi, a családja pontosan tudta, miért kerültem börtönbe, nem igaz? Négy napja meglátogatott a börtönben, és azt mondta, ha elmegyek a megadott címre, és eltöltök egy éjszakát egy férfival, akkor ad pénzt anyám megmentésére. Én pedig megtettem, de anyám meghalt. Lincolnt bűntudat marcangolta, de védekezett: – Mindenkinek megvan a maga sorsa! Én jót akartam, meg akartam menteni az anyádat, de ő túl korán elhunyt! Engem akarsz ezért hibáztatni? Sabrina dühösen meredt Lincolnra. Körmeit a tenyerébe szúrta, hogy elfojtsa a vágyat, hogy Lincolnra vesse magát, és halálra harapja. Még nem tudta bizonyítani, hogy anyja halálának köze van a Lynn családhoz. – Hol van anyám eltemetve? – kérdezte fogcsikorgatva, de nyugodt hangon. Lincoln kitérően válaszolt: – Hát persze, hogy a régi temetőben, a szülővárosodban! Nyolc évig fizettem a költségeidet, taníttattalak. Azt akarod, hogy luxussírt vegyek az anyádnak? Hálátlan vagy! Tűnés innen! Becsapta az ajtót Sabrina előtt, és egy ezrest dobott a lába elé. – Ez a szolgálataidért volt azon az éjszakán. Sabrina szívébe tőrként hasított minden egyes alkalom, amikor az az éjszaka szóba került. Bár megalázva érezte magát, felemelte az állát, és dacosan kijelentette: – Ha valakinek fizetnie kellett volna, az annak a férfinak kellett volna lennie, nem? De ő már halott, így nincs értelme. És különben is, nem vagyok prostituált! Azért egyeztem bele, mert meg akartam menteni anyámat, és mert le akartam róni a tartozásomat. Mostantól kezdve egyenlő a számla! Nyolc év a Lynn család kegyeitől függve elég volt! Soha többé nem tér vissza a Lynn családhoz. Ha mégis, akkor csak azért, hogy megbosszulja anyja halálát. Ahogy Lincoln nézte a rongyos Sabrinát, aki ilyen eltökélten távozott, szorító fájdalmat érzett a mellkasában. – Mi van? Megsajnáltad őt és az anyját? – szidta Jade dühösen. – Lincoln Lynn, ne felejtsd el, hogy megátkozta a lányomat! Ugyanazon a napon születtek. Miért ő él, a lányom pedig rögtön a születése után meghalt? – Én… nem sajnálom – motyogta Lincoln. – Most az a legfontosabb, hogy kijött a börtönből. Ha megtudja, hogy a férfi, akivel lefeküdt, nem halt meg, hanem a Ford család feje lett, akkor nagy bajba kerülünk! – Nem is tudta, kivel feküdt le – gúnyolódott Jade. – Mitől félsz? Most az a legfontosabb, hogy Sebastian feleségül vegye a mi drága Selenénket. Ha Selenének gyereke lesz Sebastiantól, senki sem bánthat minket többé. Lincoln sóhajtott. – Az öreg Ford nagyon sokat ad a családi háttérre. Attól tartok, nem fogja szeretni Selenét, amiért örökbefogadott. Jade hisztérikusan felnevetett. – Nem tetszik? Sebastian fattyú. Még örökölni sem lett volna joga, mégis egyetlen éjszaka alatt átvette az egész Ford Csoportot. – Amíg Sebastian azt hiszi, hogy Selene áldozta fel a szüzességét, hogy megmentse őt, senki sem állhat az útjukba. Lincoln, várj csak, a mi drága lányunk Délváros leggazdagabb családjába fog beházasodni, és Sebastian felesége lesz! Lincoln boldogan bólintott. A Sabrina iránt érzett szánalom nyomtalanul eltűnt. Ekkor Sabrina már több mint száz métert megtett. Amikor a főúthoz ért, egy rikító, tűzpiros sportkocsi állta el az útját. Selene Lynn magas sarkú cipőben szállt ki az autóból, és gőgösen Sabrina elé lépett. – Nézd csak, nem ez az a lecsúszott nő, aki nyolc évig koldult a házunkban? Sabrina? Hány férfi használta már a tested, és még mindig nem fürödtél meg? Elviselhetetlen a szagod. Megint koldulni jöttél? Úgyis árulod magad. Miért vagy ilyen pofátlan…? Pofon! Sabrina meglepetésszerűen megütötte Selenét. Selene arcán azonnal kivirágzott az öt ujj nyoma. Megérintette az arcát, majd megszagolta az ujjait. Igaza volt, bűzlöttek. – Te… te mersz engem megütni? – üvöltötte dühösen. Sabrina hangja tompa és türelmetlen volt. – Most már legalább egyformák vagyunk. Mindketten koszosak és büdösek. Megfordult, és otthagyta. Hidegsége sokkolta Selenét, aki dermedten állt, képtelen volt üldözni. Sabrina Délváros legszegényebb és legvonzóbb helyére ment, és bérelt egy ágyat, hogy ideiglenesen pihenjen. Délvárosban akart munkát találni, hogy pénzt gyűjtsön a hazautazáshoz, de senki sem akarta alkalmazni, mert börtönben volt. Hogy munkát kapjon, pénzt költött egy hamis személyi igazolványra, és Layla Young néven kezdett dolgozni. Néhány nap múlva sikerült elhelyezkednie egy luxusétteremben Layla Young álnéven. A fizetés nem volt sok, de Sabrina elégedett volt. Három hét múlva a szorgalmának, kedves és szelíd megjelenésének köszönhetően előléptették a VIP-szobák pincérnőjévé. – Layla, a VIP-szobákban más vendégek vannak, mint a földszinten. Különösen ügyelj arra, hogy ne hibázz – figyelmeztette a menedzser. Sabrina bólintott. – Értem. Eltelt egy hét, és remekül végezte a munkáját. Szabadidejében a többi pincérnő beszélgetett Sabrinával. – Szerencsés vagy, Layla. Ilyen rövid idő alatt a VIP-szobákba kerültél. A 170 centis magasságoddal, az apró arcoddal és a hosszú lábaiddal légiutas-kísérő is lehettél volna, vagy modell, vagy akár színésznő. Sabrina összeszorította a száját, és lehajtott fejjel elment. A kolléganők kedvesek akartak lenni, de hideg fogadtatásra találtak. Miután Sabrina elment, a háta mögött susmorogtak: – Csak egy pincérnő a VIP-szobákban, de milyen nagyképű! – Azt hiszi, valaki, mert szép az arca? – Szerintem nem is olyan szép, csak egy átlagos arc, de a személyisége nagyon hideg és távolságtartó. Nincs semmi kultúrája vagy végzettsége, de úgy tesz, mintha valaki lenne! – Nem nagyképű, csak nem beszél sokat, és megbízható. Ha nem hiszitek, nézzétek… Az egyik kolléganő hirtelen Sabrinához fordult: – Layla, fáj a hasam. Elviszed helyettem a rendelést? Sabrina bólintott. – Persze. – A Platinum VIP-szoba a harmadik emeleten, köszi! – Azzal elrohant. A többiek döbbent tekintete közepette Sabrina felment a harmadik emeletre. Átvette a tálcát egy másik pincérnőtől, kinyitotta az ajtót, és belépett a szobába. Lehajtotta a fejét, és az ételek elhelyezésére koncentrált, amikor valaki hirtelen megragadta a csuklóját. Sabrina megrázkódott, és felnézett. Megdöbbent. Egy hideg, szigorú arc meredt rá, tekintetében arrogancia és hatalom vibrált. – Honnan tudtad, hogy gyakran járok ide vacsorázni? – sziszegte Sebastian, szeme gyilkos indulattól villogott, és szorosan fogta Sabrina kezét.