Izabella – Hova megyünk? – törtem meg végre a csendet, mely már percek óta körülvett minket. – Vissza a városba – motyogta, válasza rövid és lényegre törő volt. – Oké. – Kellemetlenül éreztem magam mellette; a jelenléte szinte betöltötte az egész teret, alig hagyva helyet valami másnak. Talán azért, mert a kabátja burkolt be, mely vigasztaló meleget nyújtott a hideg csendben. A kínosság megmaradt,