"Izabella." Újra közelebb lépett hozzám, én pedig ösztönösen hátráltam egyet, megtartva a távolságot köztünk. "Kezdj el beszélni, mit tudsz?" – követeltem, a hangom éles és határozott volt. "Nem engeded, hogy elmagyarázzam?" – kérdezte helyette, a hangja könyörgő volt. Üresen néztem rá, a türelmem fogytán volt. "Szeretlek, Izabella. Mindig is szerettelek. De aztán egy ideig eltűntél, és kiderült,