Ott ültem, és elvesztettem az időérzékemet, teljesen elmerülve a gondolataimban. Órák múlva lassan feltápászkodtam, és visszaindultam a hotelbe, a farkasom csendben gyászolt bennem. Minden lépés a hotel felé nehéznek és fájdalmasnak tűnt, mintha a világ súlyát cipelném. Az eső szakadt, bőrig áztatott, de alig vettem észre. Holnap elhagyom ezt az országot, itt egyértelműen nincs számomra semmi. Valamire szükségem volt, hogy elzsibbasszam a bénító fájdalmat, ami felemészt. Egyenesen a hotel bárjába mentem. – Adjon a legerősebb fájdalomcsillapító italából – rendeltem a bártendertől. – Valami erősre van szükségem – magyaráztam tovább. Egy zöld kotyvalékot nyomtak a kezembe. – Te nem iszol alkoholt – emlékeztetett Nova halkan. – Nem érdekel. Nem láttad, mi történt? Mindenki elutasított minket. Senki sem akar minket! – válaszoltam keserűen. Csendben, a farkasom valószínűleg duzzogva bennem, megfogtam a poharat és lehúztam. Az első korty úgy égette a torkomat, mint egy keserű tűz, sokkotól köhögni kezdtem. Újra próbáltam, a második kísérlet már elviselhetőbb volt. Hamarosan poharat pohár után döntöttem magamba. A fejem könnyű lett, a fullasztó fájdalom homályos köddé szelídült. A hólyagom majd szétrobbant, tántorogva kerestem a mosdót. Ahogy kitántorogtam, összeütköztem valakivel – egy férfival, akinek farkas vigyora hidegrázást okozott bennem. – Milyen csinos kis dolog vagy te – mordult, szeme ragadozóként vizslatott. – Engedj el – szóltam oda, kicsavarva a csuklómat a szorításából. Egyensúlyomat elveszítve hátratántorodtam, majdnem elestem. Újra megragadott. – Tudod, ki vagyok én? Egy neves falka bétája vagyok. Meg tudlak elég jól kompenzálni – motyogta, szemei vágyakozástól csillogtak, ahogy a tenyere végigsimított az arcomon. Dühkitörésben belevágtam a fogaimat a karjába. – Te ribanc! – üvöltötte, felemelve a karját. Felkészültem a várható fájdalomra, ahogy erős karja arcomat találja, de a várt fájdalom nem érkezett meg. Ehelyett egy elragadó aroma szállt fel, felkavarva az érzékeimet. Lassan leengedtem a karomat, kinyitva a szemem egy lenyűgöző látványra. – Biztos részeg vagyok, hogy ilyen gyönyörű férfit látok ebben a városban – kuncogtam, visszasüllyedve a helyemre. ............... Lucas a hotel bárjában ült, figyelmét egy frusztrált fiatal nő vonta magára, aki berohant és felült az egyik magas székre. Belépése azonnal megragadta, elterelve figyelmét saját belső gondolatairól. Figyelte, ahogy poharat pohár után döntött magába borból, majdnem megfulladva az első kortyon. – Mit csinálok én most? – motyogta magában, saját gondjai és az előtte kibontakozó jelenet között őrlődve. A La Luna királyává való közelgő koronázásával váratlan családi problémák merültek fel. Néhány hónappal korábban értesült féltestvére létezéséről, aki apja házasságon kívüli viszonyának gyümölcse volt. Féltestvére eljegyzési ünnepségén való részvétel aznap kötelezettségnek, a bátyi kötelességnek tűnt. Aztán megunta, a féltestvéréről semmi említésre méltó nem volt, a házassága kétségtelenül politikai volt, kétségbeesetten kapaszkodott a trónba. Aztán csendben elhagyta a termet, otthagyva az ünnepséget, és a privát bár egy sötét pontján telepedett le. Beolvadt a helybe. Innen hallotta a körülötte zajló beszélgetéseket, az emberek véleményt nyilvánítottak olyan dolgokról, amikről semmit sem tudtak. Az egyik forró téma éppen róla szólt. Ott ülve csak segített meglátni, mennyire tudatlanok is valójában az emberek. Aztán besétált ő, azonnal megragadva a figyelmét. Figyelte, ahogy iszik, majd tanúja lett, ahogy egy furcsa férfi zaklatja. Annak ellenére, hogy az agresszió a szeme előtt zajlott, senki sem avatkozott közbe. A férfi egyértelműen béta státuszú volt, ez arrogáns tartásából is látszott. Lucas rákényszerítette magát, hogy elnézzen, figyelmen kívül hagyva a Lycanját, aki eszeveszetten követelte, hogy szabaduljon ki, és tegyen kárt a férfiben. A részeg nők, akiket erkölcstelen férfiak támadtak meg, nem az ő problémája volt. Még király sem volt. Lycanja ingerültsége akkor tetőzött, amikor a férfi szemérmetlenül megragadta a fiatal hölgyet, ami Rick sürgető kérését váltotta ki, hogy cselekedjen. – Csinálj valamit! – visszhangzott Rick hangja dühösen a fejében. – Nem hiszem, hogy bele kellene avatkoznod – figyelmeztetett Jake, leülve egy székre Lucas mellé. – Mi? – válaszolta Lucas, tekintete továbbra is a kétségbeesett nőre szegeződött. – A Lycanod ideges. A szemed világít – mutatott rá Jake. – Furcsa, hirtelen érdeklődsz egy nő iránt – motyogta Jake, pillantást vetve a fiatal lányra és a részeg férfira. – Nem érdekel – tagadta Lucas, bár tekintete akaratlanul is visszatért rá. – Úgy tűnik, összetört, valószínűleg elutasították – jegyezte meg Jake, hangjában együttérzés csengve. Lucas értetlenül nézett rá. – Igen, a farkasok elutasítják a párjukat valaki másért, ez nem újdonság. A huszonegyedik században élünk – magyarázta Lucas sóhajtva. – Tudnád, ha nem lennél Lycan; semmit sem tudsz a párokról – jegyezte meg Jake, elnézve. Lucas figyelte, ahogy a férfi egyre dühösebb lesz, és a keze majdnem lesújt a nőre, és mielőtt kontrollálni tudta volna magát, ott találta magát mellette, a férfi csuklóját szorítva. – Hé, engedj el! – üvöltötte a férfi dühösen. Lucas mély lélegzetet vett, szorítása megszorult a férfi csuklóján, fájdalmas kiáltásokat váltva ki. – Takarodj – sziszegte, elengedve és ellökve. A korábban részeg férfi szinte azonnal kijózanodott, félelmében elsomfordált. – Valóságos vagy? – kérdezte Isabella, összevonva a szemöldökét, ahogy a férfira nézett, aki megmentette. – Jó illata van – motyogta Rick Lucas fejében. Megfigyelte, ahogy újabb poharat ragad. – Ennyi elég – sóhajtotta, kinyúlva és elvéve tőle az italt. Álmos szemei kis fintorral néztek fel rá. Figyelte, ajkai szigorúan összeszorítva. Elég hülyén nézett ki abban a pillanatban félig álmos szemekkel. Azonban ahelyett, hogy ideges lett volna, érdekelte. A nők nem az ő típusa, a részeg nők pedig még rosszabbak. De valahogy lenyűgözőnek találta ezt az aranyos, részeg, hülyén kinéző teremtményt. – Hadd igyak – motyogta, majdnem sírva fakadva. Sóhajtva leejtette a poharat, és figyelte, ahogy erővel magába dönti, miközben fuldoklik tőle. Isabella csendben ült egy pillanatig, hagyva, hogy a keserű íz átjárja. – Mindent megtettem, mindent, amit kértek. Mindent! – fulladozta. – De mit kaptam érte? Mindez azért, hogy azt mondják, senki vagyok?! – kiáltotta, hangja remegve. Lucas kényelmetlenül fészkelődött, szemei végigfutottak az előtte álló nő apró alakján. Szánalmasan nézett ki, nedves hajjal és ruhákkal, de úgy tűnt, semmi sem érdekli. Volt benne valami, ami vonzotta, valami, ami elől nem tudott elfordulni. Sóhajtva leült mellé, a sírása kezdett hatni rá, hirtelen késztetést érezve, hogy jobban érezze magát. – Hé – szólította meg hirtelen Isabella, felnézve rá. – Van párod? – kérdezte elmosódottan. – Nem tudom – válaszolta nyugodtan. Nem kötődött senkihez, ez volt az egyik oka annak, hogy szerette a Lycan státuszát. Nem zavarták az ilyen triviális dolgok és az ilyen szánalmas kapcsolatok. Isabella többször bólintott. – Kinek kell pár amúgy is? – kérdezte, dühöngve. – Milyen üzlet?! Milyen terjeszkedés?! Hirtelen kitörése majdnem meglepte. – Annyira lefoglalt, hogy megpróbáljak nekik megfelelni, hogy egy percre sem álltam meg gondolkodni. Mindent megtettem, amit kértek tőlem – sírta. – Minden egyes dolgot. Azt hittem, ezzel kiérdemlem a jóváhagyásukat. Hogy anya végre rám mosolyog, elmondja, hogy büszke rám – motyogta. – Mindent megtettem – törölte le a könnyeit, majd rámnézett, szíve megszakadt, hogy milyen szétszórt lett az élete. – Egész életemben próbáltam és keményen próbáltam jobb lenni, azt gondolva, hogy be tudom bizonyítani, hogy elfogadnak! Mindhiába! – motyogta. Senki sem akarta, még Erin sem. Lucas csendben figyelte, ahogy tovább szidja, szorítása a poháron megszorult. Nyugodt, mély hangja elérte. – Nos, ha nem akar téged, nem érdemel meg. Keress valaki jobbat – motyogta. Előrehajolt, hogy ránézzen, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, majdnem leesett a székről. Azonnal kinyúlt, megragadva és stabilizálva a helyén. A hirtelen érintkezés a csupasz bőrén lévő hideg karjával hidegrázást okozott benne. Isabella élesen beszívta a levegőt. – Miért nézel ki ilyen jól? – motyogta fintorogva, kinyúlva, hogy megérintse az előtte álló hihetetlenül jóképű Adonis arcát. – Keress valaki jobbat – ismételte utána, álmosan többször bólintva. Még közelebb hajolt most, csak egy lélegzetnyire az arcától, apró ajkai közvetlenül az övéi előtt. A torka megremegett, a szemei éhesen követték a mozgást. – Megteszed – mondta határozottan egy idő után. – Tessék? – Te leszel ma este az egyéjszakás kalandom – jelentette ki hirtelen, ujjával kemény mellkasába bökve. Egész életében a rendes lány volt, mindent megtéve, amit kértek tőle, csak hogy elnyerje a jóváhagyásukat, hogy lássa a szüleit úgy mosolyogni rá, ahogy a húgára, mindhiába. Most pedig a szélbe fogja vetni az óvatosságot, csinál valamit anélkül, hogy gondolkodna a következményeken, valamit, amit még soha nem tett. Lucas halkan kuncogott. Volt ennek a nőnek a legcsekélyebb fogalma is arról, hogy ki ő? Fogadni mert volna, hogy a tudat, hogy valójában ki ő, a hegyekbe menekítené. – Az én szobám vagy a tiéd? – kérdezte, felállva a magas székekről és tántorogva lábra állva, majd egyenesen vele szembenézve. Még ülve is tornyosult fölé. Halkan kuncogott. Ez a szelíd, ártatlan kinézetű nő nem is olyan ártatlan; valójában egy vad kiscica. Kicsi, vad és veszélyes részeg állapotában. – Hé, kérdeztem valamit – szólt rá Isabella dühösen. – Meg fogod bánni, ha kijózanodsz – motyogta, vastag hangja visszhangozva. – Az enyém vagy ma estére – jelentette ki, figyelmen kívül hagyva a szavait és találkozva a szemével. Egyenesen visszanéztek rá, csillogva a sötétben. A szemei mintha valami huncutságot rejtenének; mintha bevonzanák. Érezte, hogy egész teste szinte azonnal felhevül a forró tekintete alatt. A légzése egyre forróbb és gyorsabb lett, a szemei vágyakozástól teltek meg. Idegesen nyelt egyet. – A te szobád vagy az enyém? – faggatta újra, bátrabban hangozva és felfelé tolva magát, hogy magasabbnak tűnjön. A szemei vágytól és vággyal teltek meg. – Az enyém – válaszolta végül, felkapva a karjaiba.