*Sephie*
Újra pislogok, ezúttal már látom a szemét. Azokat a kék szemeket, amiket imádok. Keresem őket, próbálom kitalálni, hogy tényleg ő az-e. Először csak aggodalommal néz rám, de amikor látja, hogy a szemét kutatom, csak szeretettel és imádattal néz rám. Halványan elmosolyodik: „Én vagyok az, Sephie. Esküszöm.”
Felmászok az ölébe, úgy kapaszkodom bele, mintha ő lenne az egyetlen horgony egy hu
















