*Sephie* A következő két nap többnyire csendesen telt. A fiúk időnként jöttek-mentek, különféle emberekkel találkoztak, információkat gyűjtöttek. Adrik egyszer sem hagyott el. Ha valahova mennie kellett, én is mentem vele. Talán túlzásnak tűnhetett, de örültem neki. Még mindig küzdöttem azzal a gondolattal, hogy soha többé nem látom. Az, hogy most velem van, segített távol tartani ezeket a gondola