– Jobban vagy? – Julian hangja lágy, és jóleső melegséggel tölti el a mellkasomat, akárcsak a kezemben tartott bögre. Felemelem a tekintetem, és aggódó arcát fürkészem. Az ajtó mellett áll, hatalmas kezével szinte elnyeli a kilincset, mintha az ott sem lenne. Miután látta, hogy sírok, Julian sietve behozott az irodájába. A reluxák le voltak eresztve, így senki sem láthatta a könnyeimet, pedig az e