Földbe gyökerezik a lábam, az ajtót bámulom – a legjobb barátom alakját, aki ott áll, és szinte ártatlanul néz rám. Megborzongok, ahogy látom belépni az irodába, és hallom a szavait: „Hiányoztatok, ti ketten.” A bűntudat éles fájdalma nyilall a mellkasomba; vág, szaggat. – Mike... – a hangom cserben hagy, a kezem ökölbe szorul, majd mosolyt kényszerítek az arcomra, miközben ő közelebb lép, Angelee