Julian különösebb kímélet nélkül fektet az ágyra, amitől a testem megugrik a matracon. És épp, amikor ügyetlenül feltápászkodnék, ő mögém kerül, egyik kezével a torkomat szorítja, a másikkal pedig megemeli a csípőmet. Ajkai végigsimítják az arcomat, az állkapcsomat, le egészen a vállamig. Az apró harapás, amit ott ejt rajtam, újabb borzongást küld végig a gerincemen. – Hozzá ért? – kérdezi Julian,