Kiszorult a levegő a tüdőmből. Hirtelen felpattanok, és szaporázva lépteimet kilépek a konferenciateremből, egyenesen Julian irodája felé véve az irányt. Kétszer kopogtatok az ajtón, és gyors válaszának köszönhetően már nyitom is a kilincset, hogy besurranjak. Julian felhúzza a szemöldökét, amint meglát, és leereszti a papírokat az asztalra, gyönyörű zöld szemét rajtam tartva. – Ezt nem tehetem –