Amikor Julian keze végigsiklik a lábamon, és megemeli a csípőmet, hogy magához igazítson, visszafojtom a lélegzetem. Teljes súlyával rajtam fekszik, homloka az arcomhoz simul, miközben nedves, ínycsiklandó csókokkal borítja a nyakam, amitől megborzongok, és a testem önkéntelenül homorít. De a keze határozottan fogja a csípőmet, és lefelé szorít. – Lássuk, elég-e két ujj, hogy befogadd a farkam? –