Nehézkesen nyitottam fel a szemem, és kellett néhány pillanat, mire az agyam működésbe lépett. Pislogtam párat, és konstatáltam, hogy az üres szobámban vagyok – és az ágy is ugyanilyen üres volt. Bár a Juliannal töltött pillanatok emléke még elevenen élt bennem, és bőrömön még mindig éreztem kölnijének illatát, ő már nem volt mellettem. És ha nem lennének a nyomok, amiket rajtam hagyott, azt hinné
















