Milo azonnal Anson irodájába ment, komor arccal. – Cameron úr, valaki támadja a cégünk tűzfalát. Az egész hálózati osztály mozgósítva van, de még mindig nem tudják megállítani a támadást. Anson arca komolyra fordult. Meglazította a nyakkendőjét, és megvakarta a nyakát. Milo éles szemmel észrevett néhány piros kiütést a nyakán, mintha allergiás reakciója lenne. – Cameron úr, maga... Anson éles pillantást vetett rá, és a kezét a billentyűzetre helyezve gyorsan gépelt. A támadó ravasz volt és nagyon gyorsan cselekedett, ami fokozatos komorságot idézett elő Anson arcán. Régóta nem találkozott ilyen egyenrangú ellenféllel. Milo idegesen figyelte az eseményeket, szinte elfelejtett lélegezni. Ritkán fordult elő, hogy valaki felvegye a versenyt Ansonnal, ezért meglehetősen kíváncsi volt a támadó kilétére. A számítógép képernyőjén a folyamatosan pörgő kódsorok végül megálltak, majd egy sor vérvörös szöveg jelent meg. – Ki mint vet, úgy arat! – olvasta fel halkan Milo, és zavarba jött. Nyugtalanul pillantott Ansonra, aki most komor arccal ült, és összeszorította az ajkait. – Cameron úr, szerintem ez valakinek a tréfája. Végül is a Cameron Csoport nem játék, nem csak Denvil városában, hanem az egész országban! Anson mogorva arccal hallgatott. – Mikor jön a kislány szülei? – kérdezte Anson. "Annyira hasonlított Elaine-re. Vajon Elaine lehet az anyja?" – gondolta. Milo csak ekkor gondolt Evie-re. Gyorsan mondta: – Én egyenesen idejöttem, amikor megszólalt a riasztó. A kislánynak még a szobámban kell lennie. – Jó. – Cameron úr, nem gondolja, hogy szinte teljesen úgy néz ki, mint Cameron asszony? Anson hirtelen ökölbe szorította a kezét. Milo, nem tudva, mire gondol, sietve kiment, nehogy Anson rajta vezesse le a dühét. – Nos... Cameron úr, úgy tűnik, allergiás reakciója van. Felhívjam Graves doktort? – fordult vissza Milo aggódva. Anson nem szólt semmit. Milo megrázta a fejét, és kiment. Amióta Elaine öt évvel ezelőtt lezuhant a szikláról, Anson egyre kiszámíthatatlanabb lett. Visszatérve az irodába, Milo nem látta Evie-t. Gyanakvóan ráncolta a homlokát, és az elnöki irodába ment. Azonban senki sem állította, hogy látta őt. Milo csípőre tette a kezét. "Megint elszökött?" – gondolta. Amikor újra visszatért az irodába, hirtelen egy sor szót látott a falra írva, és egy cukorka papírt az asztalon. – Hív az anyukám! – motyogta Milo a falon lévő szavakat, és elmosolyodott. Azt gondolta: "Tehát ez azt jelenti... hogy egész idő alatt nála volt a telefonja? Akkor miért rázta a fejét, akármit is kérdeztem?" Miután Evie megkapta Eddy hívását, boldogan ugrált a testvéreihez, amikor belebotlott egy karcsú nőbe, aki fehér ruhát viselt. – Jaj! Ez fájt! – Evie a földre zuhant, és dörzsölte a fenekét, majdnem sírva fakadt. Lamiát eltalálták, és a kezében lévő torta a földre esett, ami miatt az arca elsápadt. – Te gonosz lány! Ki vagy te? Amióta a lábai öt évvel ezelőtt csodával határos módon felépültek, Anson távolságot tartott tőle. Valahányszor felhívta és könyörgött neki, hogy jöjjön el hozzá, mindig talált valamilyen kifogást, hogy visszautasítsa. A személyes koncertjét hamarosan ezen a szombaton tartják. Külön időt szánt arra, hogy felöltözzön, majd eljött Anson cégéhez, hogy átadjon neki egy meghívót. Az évek során Lamia mindig is Anson jövőbeli feleségének tekintette magát. Mindenki óvatosan bánt vele, nehogy megsértse. A recepciós gyorsan odaérkezett hozzá. – White kisasszony, ez a lány az anyukáját keresi, ezért Cameron úr megkérte Milót, hogy vigye fel őt az emeletre. Lamiát először bosszantotta, hogy meglökték. De amikor meglátta Evie arcát, ami annyira hasonlított Elaine-re, hirtelen gyűlölet hullám söpört végig rajta. Megragadta Evie csuklóját, durván felhúzta a földről, és rekedten kérdezte: – Ki az anyukád? Evie éles fájdalmat érzett, és újra könnyek gördültek le az arcán. – Jaj! Ez fáj. Engedj el, te rossz nő! Érezve valakinek a jeges pillantását, Lamia megfeszült. Hirtelen rájött, mit tett, és elengedte Evie kezét. Aztán zavartan köszöntötte Anson-t. – Anson. Evie zokogott, rendkívül sértődöttnek tűnt. Ansonhoz futott, és megölelte őt. – Uram, ez a nő nagyon ijesztő. Megcsípett! Ő egy rossz ember! Lamiát bosszantotta a dolog, és gyorsan magyarázta: – Ő megsértett engem! Ráadásul ez a gyerek hirtelen a semmiből jött. Én... – Uram, nézze! – Evie, akinek az arca tele volt könnyekkel, felemelte a karját, és szánalmasan nézett Ansonra. A duci karja most piros és duzzadt volt. – Anson, nem ismerem őt. Én... Lamia zavartan dadogott, amikor találkozott Anson hideg tekintetével. Milo hívást kapott a recepcióról, és sietve lement a lifttel. – Cameron úr! Anson szigorúan megparancsolta Lamiának: – Menjen! Most! – Összepiszkította a szoknyámat, és tönkretette a tortát, amit magának készítettem. Én csak... Evie folyamatosan zokogott, sértődöttnek és rémültnek tűnt, ami miatt Anson meg akarta védeni őt. – Ez egy munkahely. Ne gyere ide többet, hacsak nincs valami munkával kapcsolatos megbeszélnivalónk! Lamia arca pillanatok alatt elsápadt. Nem hitte el, hogy Anson ezeket a szavakat mindenki előtt mondta. "Talán azért, mert ez a lány úgy néz ki, mint Elaine?" Erre gondolva Lamia dühösen ökölbe szorította a kezét. Evie még keservesebben sírt. – Uram, rám meredt! Én az anyukámat akarom! Észrevéve a tömeg gúnyos vagy pletykáló tekintetét, Lamia dühös lett, és megfordult, hogy elmenjen. – Várjon! Lamia megállt, és visszanézett. – Kérjen tőle bocsánatot. – Anson, mit értesz ezalatt? – kérdezte Lamia hitetlenkedve. Miután megalázta őt a nyilvánosság előtt, Lamia nem hitte el, hogy Anson tovább sértené őt azzal, hogy megkéri, hogy kérjen bocsánatot Evie-től. Anson hangja szigorú volt, és nem hagyott neki teret a visszautasításra. – Kérjen tőle bocsánatot! – Anson, te is tudod, hogy mennyire fontos számomra a közvélemény, nem? – Lamia! – Anson összevonta a szemöldökét, és felmordult: – Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gonoszul bánsz egy gyerekkel! Evie titokban figyelte Anson-t, miközben törölgette a könnyeit. Egy kicsit össze volt zavarodva, és azt gondolta: "Ez a rossz ember nem védte meg őt! Julian nem azt mondta, hogy ez a rossz nő az élete szerelme, és hajlandó sok pénzt költeni rá?" Egy kicsit össze volt zavarodva! Lamia dühösen zihált, és teljesen megalázva érezte magát. Miután körülbelül egy percig bámultak egymásra, Lamia megfordult, hogy elmenjen. – Lamia, ha mersz most elmenni, nem megyek el a szombati koncertedre.