**Violet** Megtorpant, majd lassan megfordult, felvonva a szemöldökét, mintha azon tűnődne, miért állítom meg. A lábaim gyorsan mozogtak, ahogy elé léptem. – Csak azt akartam mondani… – Kínosan körbenéztem, próbálva kitalálni valamit. Mit is akartam mondani? – K-Köszönöm. Hogy, tudod, azt mondtad, méltó vagyok a csapatra. Kylan halkan felnevetett. – Nem vagyunk barátok, Kiskutya – emlékeztetett. –