Violet – Na, nézd csak, ki lélegzik újra! – szólt Trinity, ahogy egyszerre léptünk ki a szobánkból. Vigyorgott, végigmérve tetőtől talpig. Félénken elmosolyodtam, végigsimítva a hosszú fonatomon. Egy nap Jorn parancsnok büntetései nélkül, és végre újra önmagamnak éreztem magam. Az izmaim még mindig sajogtak, de működtek, és napok óta először nem éreztem úgy, hogy bármelyik pillanatban holtan eshet