Violet – Violet. Felnyögtem, és mozdulni próbáltam, ahogy hallottam a nevemet, de csak sötétséget láttam. Nem volt fény, csak az üresség. Tényleg. Nem láttam. – Violet – szólalt meg újra a hang, de ezúttal felismertem. Kylan hangja volt. Egy kézpárt éreztem a vállamon, ahogy áthatolt az átázott ruhámon. A remény halvány szikrája gyúlt. Eljött értem. Álmodom? Meghaltam? – Kylan? – suttogtam rekedte