Iris: – Jól vagy, Iris? – kérdezte anya, miközben egy csésze kávét nyújtott felém, teljesen váratlanul érve, amikor közeledett. A dolgozószobában ültem egyedül, és az ablakon át néztem a szakadó esőt. A szüleim nem voltak ostobák, tudták, hogy valami bánt, és szerencsére anya magához ragadta a kezdeményezést, és vigyázott Lillianre, amíg én próbáltam megnyugodni. Órák teltek el azóta, hogy megérke