Iris: – Dean, nem kellene… – Tudom, hogy nem kell, és azért teszem, mert akarom, Iris – szakított félbe. A szívem egyet dobbant, és megfogta a kezem, gyengéden megcsókolta az öklöm, vezetés közben. Ezt csak akkor tette, amikor évekkel ezelőtt összeházasodtunk. Már nem is emlékeztem, mikor tette utoljára, mielőtt elváltunk. – Tudom, hogy nehéz neked, és szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül.