Irisz: – Könnyen, Irisz – mondta Dean, a hangja elcsendesedett, miközben segített bemennem a házba. A szívem minden lépéssel egyre hevesebben vert, és nem tagadom, már maga a járás is elég nehéz volt most. A kanapé felé mentünk, ő szorosan fogott, vigyázva, hogy ne kelljen túl sokat erőltetnem magam, mielőtt leültem. Összehúztam a szemöldököm, és a fejem a karfára hajtottam. Soha életemben nem gon