Dean: – Szia – mondta Lillian, rám mosolyogva, amikor meglátta, hogy a nappaliban ülök, miután felébredt a délutáni szunyókálásból. Iris is bejött, a karjaiban tartva őt, miközben dörzsölte az álomtól fáradt szemeit. Hálás voltam, hogy részese lehetek ennek. Főleg, mert tudtam, hogy nem számíthattam volna arra, hogy ezt átélhetem Lilliannel. Ismerve az Iris és köztem történt problémákat, nem volta