Iris: – Apa – mondtam, rámosolyogva a férfira, miközben beléptem a kórházi szobába, ahol ápolták. Ez volt az egyike azon kevés alkalmaknak, amikor láthattam őt betegen. A férfi, aki a hősöm volt, és tudva, hogy az is marad minden konfliktus ellenére, ritkán engedte meg, hogy gyengének lássam. Az ágyában feküdt, oxigénmaszk volt az arcán. Ó, mennyire utáltam ebben az állapotban látni, leírhatatlan