Valóban, az arca olyan volt, mintha szart evett volna. – Jaj, édes unokám, minek szólítasz engem? – ugratott Monique várakozással telve. Tudta, hogy Xavier sosem hívná így, de ha bocsánatot kér tőle és tanul a leckéből, elégedett lenne. A levegő megtelt lármával, a tömeg éljenzett, miközben várták, hogy kibontakozzon a harc. – Rajta, siess! Haha, nem te beszéltél hangosan az előbb? – Igen, légy má