Henrik bámulta a csinos arcát – a pillái sűrűek és hosszúak voltak, a szeme pedig olyan fényes, mintha egy egész univerzumot rejtene, látta bennük a csillagokat ragyogni. Olyan sugárzóan mosolygott, mint a sziklákon nyíló virágok: egyedi és csábító. Egyszerűen nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ugrassa. – Én nem iszom jeges kávét. Ebben meg jég van – mondta Henrik mély, mágneses hangon, mik