– Hogy lehetséges, hogy ilyen fiatalon már így nézel rám? – Monique Xander nem tudta megállni, hogy megforgassa a szemét. Még ő is elismerte, hogy néha úgy tűnt, Nomi okosabb nála. – Winnie néni most költözött ide, de nagyon kedvesnek tűnt. Az ablakból láttam, hogy segített néhány idős embernek felvinni a holmijukat a lépcsőn. És az alagsorban kóbor macskákat is gondozott – magyarázta Nomi. Persze nem véletlenszerűen kopogtatott egy idegen ajtaján. Az ösztönei súgták, hogy a szomszédból Winnie néni egy kedves idős hölgy. Nomi gyerekkora óta sokat szenvedett. Szokatlansága ellenére nagyon figyelmes volt a többi gyerekhez képest. – Ülj le ide és várj rám. Műszak után együtt megyünk haza – Monique az étkezés befejezése után a társalgóba vitte Nomit. – Rendben – válaszolta Nomi engedelmesen. Tompa arcocskájával, ragyogó szemeivel és lágy hangjával egy kis angyalra hasonlított. Elővett néhány képeskönyvet, mert tudta, hogy nem szabad zavarnia az anyját munka közben. Leült egy székre, és olvasni kezdett, miközben időnként kidugta a fejét, hogy megnézze az anyját. Már aludt, amikor Monique a műszak után odament hozzá. – Nomi, ébredj fel. Menjünk haza – Monique egy puszit nyomott Nomi homlokára, a szeme tele volt anyai szeretettel. Egész délután engedelmesen olvasta a képeskönyveit, és ülve elaludt; olyan jó kislány volt. – Anya – Nomi lassan kinyitotta a szemét, a szája sarka izgatottan felhúzódott, amikor meglátta az anyját. – Most megyünk haza? – Igen – Monique mosolyában gyengédség volt. – Együnk valamit. – Hurrá! Aztán kézen fogva kimentek a kávézóból. Monique a kocsi kölcsönzőbe vitte Nomit, hogy ott kezdje meg az éjszakai műszakot taxisofőrként. „Hajrá, csajszi!” Monique biztatta magát. Keményen kellett dolgoznia, hogy pénzt szerezzen egy autó vásárlásához, amivel megspórolhatta a taxi bérlésének költségeit. Aztán még keményebben kellett dolgoznia, hogy pénzt szerezzen egy ház vásárlásához, amivel otthont, egy biztonságos menedéket biztosíthat Nomi számára, ami csak az övék. … Az elnök irodája, a Marriott International Tower 23. emeletén. – Moore elnök úr, itt vannak Monique Xander adatai – Mandy Jane, Moore elnök titkára lépett be a szobába. Egy fehér blúzt párosított egy fekete irodai szoknyával, ami kiemelte karcsú alakját és vékony lábait. Magabiztosnak tűnt elegáns sminkjével és hosszú, hullámos, gesztenyebarna hajával, ami a vállán pihent. Tisztelettel letett egy köteg papírt az elnök íróasztalára. – Monique Xander B városában él. Tizennyolc évesen hagyta abba az egyetemet, és megszült egy lányt, aki jelenleg öt éves. Részmunkaidős állásokat vállal B városában. Napközben a Mansion Coffee-ban segít, éjszaka pedig a Stormchase-nél taxizik – folytatta Mandy. Nem értette, hogy Moore elnök miért kutat egy átlagos nő után, akinek gyereke van. A kereskedelmi világ hatalmas alakjaként Moore elnököt számtalan hölgy kívánta, akik kétségbeesetten szerettek volna vele lenni, mégis Mandy soha nem látta, hogy az évek során bármelyik nő iránt is érdeklődött volna. Amikor azonban az elnök kifejezetten megkérte, hogy tudjon meg többet arról a nőről, kötelességének érezte, hogy a lehető legrövidebb idő alatt részletes információkat gyűjtsön a nőről. – Értem – Henry Moore mély hangon nyugtázta, és közömbös arccal bólintott, jelezve, hogy menjen. Mandy tisztelettel meghajolt és távozott. Henrynek rendkívül tágas, fekete-fehér témájú irodája volt. Bőrkanapéja és masszív, kifinomult fa íróasztala híres európai tervezők egyedi alkotásai voltak, a bútor egyszerű, mégis megfelelően extravagáns volt. Henry ritmikusan dobolt az asztalon vékony ujjaival, miközben a gyönyörű bőrkanapén ült. Hűvösen ívelt szemöldöke, kiemelkedő orra és éles vonásai rendkívül jóképűvé tették, kifejező szemei pedig arroganciával teltek. Vékony és izmos teste tagadhatatlanul férfias volt. Drága, méretre szabott fekete öltönyében elegánsnak és kifinomultnak tűnt, mint egy királyi sarj. Kezdetben azt hitte, hogy az, hogy először elaludt a taxiban, egy rendellenesség volt. Azonban másodszor is elaludt. Könnyed és meghitt alvás volt. Korábban álmatlansággal küzdött, az öt évvel ezelőtti éjszaka volt az egyetlen kivétel. Lehet, hogy ő ugyanaz a lány öt évvel ezelőttről? Henry elterpeszkedett a gyönyörű irodai székén, miközben Monique-ról felvette a papírokat, a szeme ragyogott, és a szemöldöke enyhén felhúzódott a kíváncsiságtól. Az első dolog, amit meglátott, amikor lapozgatni kezdte a papírokat, egy fotó volt Monique Xanderről. Az egyetemi regisztrációs lapján volt, amikor 18 éves volt, és fiatal arcán tisztán látszottak a rendezett vonások. Az ajkai enyhén felfelé íveltek, halvány mosolyt formálva. Aztán sietség nélkül folytatta a papírok olvasását. A munkatársai jól voltak kiképezve arra, hogy rövid időn belül ilyen kiterjedt információkat szerezzenek. Monique Xander jelenleg 23 éves. Kétéves kora óta a nagyapja nevelte, amikor az édesanyja, Miranda Xander megcsalta a férjét, és elváltak. A nagyapja nyolcéves korában meghalt, és halála előtt a nagybátyjára, Zephyrus Xanderre bízta. A nagybátyjával maradt 18 éves koráig, amikor teherbe esett és kimaradt az iskolából. Volt egy interjú Monique egyik osztálytársával is a H Egyetemről, a B város legjobb egyeteméről. Monique Xander háromhetes terhes volt, amikor elhagyta az iskolát, és már enyhe, látható dudor volt rajta. A diákok között széles körben elterjedt a pletyka, hogy valaki gazdag anyagilag támogatja. Ahogy a mondás tartja, a rossz hír szárnyra kap. Monique gyorsan népszerű beszédtéma lett az egyetemen abban az időben. Néhány szomszéd is megjegyezte, hogy Monique Xander egy intelligens lány, jó jegyekkel és viselkedéssel. Kár, hogy becsapták, és fiatalon teherbe esett. Henry szeme lefelé fordult, miközben folytatta az olvasást. Ahogy a jéghideg fekete szemeiben kifejlődött a hidegség, valóban ijesztőnek tűnt, mint egy Asura a pokolból. Látta az arcát, amikor vezetett, és azt gondolta, hogy tiszta és ártatlan. Azt gondolta, hogy valaki jobb erkölcsökkel rendelkezik. Miért menne csak úgy be a szobájába, ha valaki magas erkölcsökkel rendelkezik? Biztosan egy lotyó. Nem akarta elhinni, hogy kényelmesen elaludt egy olyan nő közelében, mint ő, az irónia erős volt. Aztán az a gondolat suhant át az agyán, hogy más srácokkal flörtöl… Nagyon kényelmetlenül érezte magát. … Villogó neonfények ritmikusan világítottak a nyüzsgő utcán, mint apró manók. Nomi rendkívül boldog volt, mert az anyja megígérte, hogy megjutalmazza őt azért, mert előző nap ebédet hozott neki. Megálltak egy játékboltban az utca közelében, és Nomi kiválasztott egy Dora plüssjátékot, ami tudott beszélni, mert elemek voltak benne. – Hé, ez a Felfedező Dora! – Anya, nézd. Ez a Felfedező Dora! – Nomi nagyon szerette a játékot. A játék mögé bújt és játszott. – Hódító, ne hódíts! Hódító, ne hódíts! – Monique belement a játékba. Nomi kuncogott, a mosolya olyan gyönyörű volt, mint egy virágzó virág. Monique is kuncogni kezdett. Aztán elfogadta egy utas kérését, miközben Nomi engedelmesen a játékával játszott az első ülésen. Nomi elaludt Dorával a karjaiban, amikor kezdett késő lenni. – A Stormchase elfogadja a kérését. Monique elővette a telefonját, hogy a szokásos módon ellenőrizze a felvételi és leadási pontokat. Az utas a RK Bárban vette volna fel, és a Ruby Star utcába kellett volna vinnie. Ez az utca volt az, ahol a nagybátyja háza volt. Monique megdöbbent az cím ellenőrzése után, egy csipetnyi pánik villant át sötét, ragyogó szemein. Meg akarta szakítani a kérést, de megállt, hogy ránézzen a mellette mélyen alvó Nomira. Vonakodva elfogadta a kérést, hogy több pénzt keressen. Stabilan megállította a taxiját egy sikátorban a bár közelében. Az emberek a homályos fények alatt részegek voltak.