– Ööö? Miért? – Noelle duzzogott, láthatóan még mindig bosszúsan. – Miért hallgatnék rád? Bár Nicolas vonzónak találta, amikor a tetteikről volt szó, úgy gondolta, neki kellene irányítania a dolgokat. Látva, hogy továbbra is vitatkozik, Nicolas összeszorította az állkapcsát, a halántékán megremegett egy izom az idegességtől. Tudta, hogy nem kell hallgatnia rá, de a lány annyira naiv volt. Ha szabadjára engedné, Isten tudja, milyen bajba keveredne – különösen egy olyan sráccal, aki csak húzza az időt vele. Mély levegőt vett, próbált nyugodt maradni. – Nem el vagyunk jegyezve? – És akkor mi van? – Pislogott rá, őszintén zavartnak tűnve. Nicolas közelebb hajolt, megszüntetve a köztük lévő távolságot, lehelete összekeveredett az övével. A hangja mélyre süllyedt, szavai morajlásként törtek elő, tele visszafogottsággal. – Ha el vagyunk jegyezve, nem beszélhetsz arról, hogy más pasikkal akarsz „felnőtt dolgokat” csinálni. – Várj, mi? – Noelle meredt rá, szeme elkerekedve a zavartól. – Ez valami szabály errefelé? Mielőtt bármit is mondhatott volna, Nicolas felemelte a kezét, és könnyedén megkocogtatta az ujjával a homlokát. – Au! – Noelle fintorgott, dörzsölve a fejét, miközben felnézett rá, láthatóan frusztráltan. – Nick, miért ütöttél megint? – Mert megérdemelted – mondta ridegen, semmi bocsánatkérés jele nélkül. – Hogy a fenébe nőttél fel anélkül, hogy bármit is tudnál erről? Milyen környezetben nevelkedtél? Ha bárki más lenne, azt gondolná, hogy csak tettetik a tudatlanságot. De Noelle? Fájdalmasan nyilvánvaló volt, hogy fogalma sincs. – Soha nem voltam kitéve ilyesminek. Mi ezzel a baj? – morogta, még mindig a homlokát dörzsölve, láthatóan idegesen. Noelle élete nagy részét bérgyilkosként, kémként és zsoldosként töltötte, mindezt a "nyakláncos ember" irányítása alatt. A neveltetése sötétben tartotta minden "érzelemmel" kapcsolatos dologban, és fogalma sem volt a kapcsolatokat szabályozó társadalmi vagy erkölcsi szabályokról. – Szóval, érted már? – Nicolas hangja kissé élesebbé vált. – Igen, igen, értem – motyogta Noelle, kinyújtva a nyelvét. – Nem fogok más pasikkal kavarni. Nicolas felsóhajtott, látva, hogy még mindig kissé kábult. A keze felemelkedett, hogy finoman masszírozza a homlokát. – Jó. Szóval, tisztáztuk ezt, igaz? Noelle felfújta az arcát, és keresztbe tette a karját, komoly pillantást vetve rá. – Azt mondtad, el vagyunk jegyezve, szóval nem kéne más pasikkal kavarnom. Oké. De ez azt jelenti, hogy te sem kavarhatsz. Ami jár, az jár! Nicolas kuncogott, nem tudta megállni. Nem tudta, miért érzi magát annyira kényszerítve, hogy ilyen ígéreteket tegyen. Logikusan nem kellett volna így leláncolniuk egymást. De hallva, ahogy ilyen komolyan beszél erről, kedvet kapott az elköteleződéshez – amit nem várt. Elvigyorodott, összeborzolva a haját, miközben beszélt, hangja lágyult a szeretet és a szórakozottság keverékével. – Ne aggódj, nem fogok kavarni. Soha nem tettem, és soha nem is fogok. Noelle szeme felragyogott, a hangulata láthatóan javult. – Oké, akkor! Gyorsan megbocsátva és továbblépve, átkarolta a karját, arca ragyogott az izgalomtól. – Szóval, mikor csináljuk a „felnőtt dolgokat”? Megcsinálhatjuk ma? Nicolas agya rövidzárlatot kapott. 'Mi a fene van ezzel a lánnyal? Miért van ennyire rákattanva?' Felsóhajtott, finoman megcsípve az állát, hogy elfordítsa az arcát. – Még nem pihentem ki magam. Talán egy másik nap. – Mi? – Noelle arca lelohadt, miközben duzzogott, láthatóan csalódottan. Megdöntötte a fejét, és szkeptikus pillantást vetett rá. – Nick, azt mondtad, az a nő csak egy színésznő volt, akit felbérelsz, igaz? Akkor miért nem pihensz? Nicolas pislogott, meglepődve. 'Tényleg gondolkodik most?' Ránézett, és nem tudta megállni, hogy halkan felnevetjen. – Az még komolytalan se volt. De ha az igazságot akarod… nem pihentem. Egyszerűen jobb dolgom van. Noelle pislogott, a zavara elmélyülve. – Én még soha nem csináltam ilyet – mondta, mintha ez teljesen normális lenne. – Sokféle munkát kipróbáltam, de azt, amit a felnőttek csinálnak, még soha. Most, hogy felnőtt vagyok, azt hiszem, ki kéne próbálnom! Nicolas csak a fejét tudta rázni, emlékezve néhány furcsa dologra, amit a bérgyilkosi, hackeri vagy zsoldosi életéről mondott. Halkan kuncogott, inkább hitetlenkedve, mint szórakozva. – Rendben, rendben, értem. De amiről te beszélsz? Ehhez házasnak kell lenned, mielőtt ilyet csinálsz. Noelle pislogott, minden eddiginél zavartabban. Megragadta a karját, könyörgő pillantással. – Nick, mikor házasodunk össze? Nicolas felvonta a szemöldökét, szórakozva a kitartásán. Elvigyorodott. – Ki tudja? Legkorábban sem. Még csak 18 éves vagy. Túl fiatal. – Mi? Komolyan? – Noelle arca lelohadt, és a válla is leereszkedett. Éppen akkor Oscar, aki elöl sétált, megfordult, és integetett nekik. – Nicolas, Noelle! Mit tart ilyen sokáig? A vadászat következő köre mindjárt kezdődik! – Értettem. – Nicolas felemelte a kezét, elismerésül, és visszanézett Noelle-re. – Menjünk. Először játszunk a játékkal. – Jó. – Noelle felsóhajtott, a vadászattal kapcsolatos korábbi lelkesedése teljesen alábbhagyott. ***** A klub személyzetének irányításával mindenki a kijelölt helyre ment. Egy lövés hangja jelezte a vadászat hivatalos kezdetét. – Azt hallottam, hogy az előző körben volt egy őrülten erős csapat – mondta Oscar. – Egy órán belül kiiktatták az összes többi csapatot. – Nem hiszem el! Ez őrület! – horkantotta Ophelia, szeme elkerekedve a hitetlenségtől. Közelebb húzódott Celeste-hez, és súgta: – Celeste, óvatosnak kell lennünk. Nem akarunk túl gyorsan kiesni. – Persze. – Celeste bólintott, szeme a csoportot pásztázta. Tekintete Noelle-re és Nicolas-ra esett. Észrevette, hogy Noelle kis keze még mindig Nicolas karján pihen. 'Miről beszélgettek korábban?' – tűnődött. Noelle most teljesen levertnek tűnt, az energiája teljesen eltűnt. Celeste arra gondolt, hogy valószínűleg csak egy rövid lelkesedés volt. És persze, Nicolas kényeztette őt. – Gyerünk, szedd össze magad – mondta Nicolas, megrántva Noelle-t, hogy felegyenesedjen. Noelle duzzogott, láthatóan bosszús, amiért legalább két évig nem csinálhat "felnőtt dolgokat". – Nincs hozzá kedvem – motyogta, még mélyebbre süllyedve a lehangoltságába. – Akkor legalább próbálj meg rendesen állni. – Nem tudok rendesen állni. – Akkor ne kapaszkodj belém. – Hmph, de én akarok. Nicolas hirtelen rájött, mennyire elkényeztetett Noelle. Oscar meghallotta a beszélgetésüket, és nem tudta megállni, hogy ne ugrassa. – Nicolas, miről beszélgettetek ott? Miért lett hirtelen ilyen… élettelen? – Semmi közöd hozzá – válaszolta Nicolas éles pillantással. Nem akarta, hogy Oscar olyan helyeken kutakodjon, ahol nem kéne. – Oké, rendben… – Oscar felemelte a kezét, színlelt megadásként, és tett néhány lépést hátra. Abban a pillanatban Declan, aki eddig csendben volt, megszólalt, észrevéve, hogy a csoport figyelme kezd elkalandozni. – Oké, összpontosítsunk. Terv kell – támadóan indulunk, vagy csapdát állítunk? – Nyilvánvalóan támadóan kell indulnunk! – mondta Oscar, vágyva az akcióra. – A vadászat nem szórakoztató, hacsak nem aktívan megyünk a többi csapat után! De mielőtt befejezhette volna, Nicolas hangja közbevágott. – Csapdát kéne állítanunk. – Miért? – kérdezte Oscar, láthatóan zavartan. – Kihagytuk az előző kört – magyarázta Nicolas nyugodtan –, szóval nem ismerjük annyira a terepet, mint a többi csapat. Ha vakon rohanunk be, minket is csapdába csalhatnak. Jobb most biztonságosan játszani, és tartani a pozíciónkat. – Nicolas-nak igaza van – mondta Declan egyetértően. Ophelia felemelte a kezét. – Egyetértek Nicolas tervével! Celeste gyorsan bólintott. – Igen, szerintem Nicolas-nak igaza van. A csapda állítása tűnik a biztonságosabbnak. Oscar megdöbbent. 'Komolyan gondoljátok? Négy az egy ellen?' Nem adta fel, Noelle-höz fordult, próbálva megnyerni őt az oldalára. – Noelle, te mit gondolsz? Előre kell rohannunk, vagy csapdát állítsunk? Mivel Nicolas úgy tűnt, kényezteti őt, ha Noelle az ő oldalára áll, azt gondolta, talán Nicolas meggyőzhető lenne arról, hogy támadóan induljanak. Noelle, még mindig Nicolas-ba kapaszkodva, észrevette, hogy mindenki rájuk mered. Lassan pislogott, majd megkérdezte: – Mi? Nem vettétek észre? – Mit nem vettünk észre? – kérdezte Oscar, még mindig zavartan. Noelle ásított, nyújtózott egy kicsit, mielőtt lazán azt mondta volna: – Már csapdába csaltak minket. Gyorsan körbepillantott, majd hozzátette: – Heten vannak… nem, várj, valójában nyolcan. Ennyi ember rejtőzik most körülöttünk.