– Furcsa alak? Szörnyetegnek nevezel? – Noelle duzzogott, láthatóan bosszankodva. – Á, dehogy, csak bókolok – felelte Nicolas lazán, miközben kajánul elmosolyodott, és kezét a derekára téve finoman leemelte az öléből. De ahogy egy kis hely keletkezett köztük, Noelle azonnal visszakúszott, és sápadt karjaival átkarolta a nyakát. Szeme felcsillant, miközben megkérdezte: – Kipihented magad? Mikor kezdünk? Nicolas meglepődött. *Miért van ennyire rákattanva erre?* – gondolta magában. – Tényleg ágyba akarsz bújni velem? – kérdezte, játékosan felemelve az állát, és felvont szemöldökkel nézett le rá. – Persze – válaszolta Noelle zavartalanul. Szeme keskeny csíkokká húzódott, és ravasz, csábító mosollyal ajándékozta meg. Nicolas alig hitte el – egyszerre volt ártatlan és tolakodó. Mintha sosem hallott volna a társadalmi normákról. *Milyen gyerekkora lehetett?* – tűnődött el egy kicsit összezavarodva. – Minden sráccal így viselkedsz? – kérdezte, még mindig próbálva kiismerni. – Hogy érted? – Noelle még közelebb hajolt, teste szorosan hozzápréselődött. – Tudod, amikor találkozol egy sráccal, és rögtön belevetett vagy mindent, kész vagy összejönni? – kérdezte Nicolas, kissé kínosan érezve magát. – Nem! – Noelle habozás nélkül megrázta a fejét. – Te vagy az első srác, aki miatt valaha is így éreztem! – Én? Az első? – Nicolas kuncogott. Hallotta már ezt a szöveget korábban is, de a nyíltsága kizökkentette. – Miért én? – Mert komolyan dögös vagy. Bejössz nekem! – mondta Noelle, magabiztossága átütött. Nicolast ez egy kicsit szóhoz sem juttatta. *Szóval ő is azok közé tartozik, akiknek csak a külső számít, mi?* – gondolta. ***** Miután Nicolas többször is hangsúlyozta, hogy nem tud lefeküdni vele, Noelle végül feladta a romantikus randevú ötletét. Ahogy kéz a kézben kisétáltak a szobából, Noelle még mindig úgy kapaszkodott a kezébe, mintha félne elengedni. Bryan ezt lentről nézte végig, és teljesen meglepődött. Nicolas frusztráltnak és tehetetlennek tűnt, míg Noelle arcán a tiszta boldogság tükröződött. Bryan gyorsan odament, és megkérdezte: – Sawyer úr, mi folyik itt? Nicolas tehetetlen pillantást vetett Noellere, akinek a keze még mindig a karjába kapaszkodott, majd sóhajtott egyet, és egy apró mosoly bujkált az ajkán. – Úgy tűnik, ez a kis bajkeverő rám ragadt. – Micsoda? – kérdezte Bryan, akinek szinte leesett az álla. A helyzet tisztázása érdekében Nicolas Miriamet hívta segítségül ehhez a kis előadáshoz, remélve, hogy elijeszti az Anderson család fiatal hölgyét. De most nemcsak hogy nem ijedt meg, hanem szinte ráragadt. Nicolas rápillantott az órájára, majd Noelle felé fordult lágy, szinte ugrató hangon. – Későre jár, mit szólnál egy falathoz? – Jól hangzik! – mondta Noelle élénk és izgatott hangon. – Mit ennél szívesen? – Bármit, amiben van hús! – válaszolta azonnal, nem szégyellve az ízlését. Nicolas ezután Bryanhez fordult, és laza parancsot adott. – Vigyél a törzshelyemre. – Értettem – válaszolta Bryan, mint mindig, profin. Amint beültek az autóba, Noelle az ablakhoz nyomta az arcát, és mohón figyelte a tájat, energiája és optimizmusa szinte áradt belőle. Nicolas eközben az állát a kezébe támasztva csendben figyelte a mellette ülő lányt. Miután megtudta Noelle hátterét, már utánanézetett a lány múltjának. Tízéves korában jelent meg egy árvaházban, látszólag emlékezetvesztéssel. Három év ott tartózkodás után nyomtalanul eltűnt. Az árvaház igazgatója arra gyanakodott, hogy megszökött egy férfival, és azóta teljesen eltűnt. Az emberei egyetlen nyomot sem találtak. Noelle egy teljes rejtély volt. Nicolas valamiért azt kérdezte magától: – Szóval, mit csináltál, miután elhagytad az árvaházat? – Hm? – Noelle megfordult, és magára mutatott, kissé zavartan. – Nick, hozzám beszélsz? De ezt elhessegette, és bólintott. – Igen, kérdezlek. Arra számított, hogy kikerüli a kérdést, de ehelyett tárgyilagosan válaszolt: – Dolgoztam. – Dolgoztál? – Felvonta a szemöldökét, meglepődve. – Milyen munkát? Noelle körülbelül 13 évesen hagyta abba az iskolát, és őszintén szólva nem tudott segíteni magán, de azon tűnődött, *milyen legális cég alkalmazta volna őt akkoriban?* Amint a téma felmerült, Noelle szeme felcsillant, és átugrott Nicolas mellé, hangja tele volt izgalommal, miközben sorolni kezdte a "lenyűgöző önéletrajzát". – Amikor gyerek voltam – kezdte –, egyetlen rendes cég sem alkalmazott, ezért testőrként dolgoztam embereknek. Később bérgyilkoskodtam, zsoldosként dolgoztam, autókat vezettem... a fenébe is, még művészetet is csináltam embereknek. – Ó, és néhány évvel ezelőtt volt egy hatalmas dal, a "The Shadows" – az én voltam! El is adtam elég jó áron – 4,5 ezer dollárért! Nicolas csak ott állt, hitetlenkedve pislogva. *Mi?* Bryan Kingston, aki a vezetőülésben ült, ugyanúgy le volt döbbenve. *Komolyan?* Nem hitték el, azt gondolták, Noelle fantáziája egészen más szinten van. – Huh? Nick, minden oké? Miért vagy ilyen csendben? – Hosszú szünet után Noelle észrevette, hogy valami nincs rendben, és a keze előtt lengette a kezét, próbálva kizökkenteni. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Nicolas végül megragadta a kezét, mélyet lélegzett, majd megkérdezte, hirtelen sokkal komolyabb hangon: – Őszintének kell lenned velem. – Persze! – Noelle bólintott, hirtelen maga is komolynak tűnt. Nicolas egy pillanatig habozott, majd megkérdezte: – Mikor kezdtek jelentkezni... ezek a tünetek? Mióta tart ez?