Nicolas nem vette igazán komolyan Noelle szavait. Azok a furcsa dolgok, amiket említett, inkább valami vad álmodozásnak tűntek – elég nehéz volt elhinni őket. Vacsora után elvitte a lányt az Anderson család villájának kapujához. Noelle úgy pattant ki az autóból, mintha mi sem lenne, majd gyorsan megfordult és becsapta az ajtót. Ragyogó szemei tele voltak izgalommal, ahogy rá nézett. – Hé, Nick, mikor találkozunk megint? Nicolas azt tervezte, hogy ezt a találkozót arra használja, hogy eloszlassa a családok potenciális házasságáról szóló pletykákat, de Noelle megjelenése keresztülhúzta ezt az elképzelést. Édesnek és ártatlannak tűnt, de volt benne valami éles. Mellette lenni azonban valahogy mégis szórakoztató volt. Egy pillanatra elhallgatott, majd felnézett rá egy laza mosollyal, ami miatt a lány szíve kihagyott egy ütemet. – Amikor lesz egy kis szabadidőm, megkereslek. – És az mikor lesz? – faggatta Noelle, a hangja egy kicsit türelmetlennek tűnt. Nicolas vállat vont, nem sietett sehova. – Nehéz megmondani. Noelle azonnal duzzogni kezdett, nyilvánvalóan nem tetszett neki a válasz. Úgy érezte, mintha lerázni akarná. Ahogy az ajkai előreugrottak és az arca felfúvódott, még aranyosabbá tette. – Pfft... – Nicolas nem tudta megállni, hogy ne nevessen azon, milyen imádnivaló. Átnyúlt, és játékosan megcsípte a puha arcát. – Van telefonod? – Igen – válaszolta Noelle vidáman. – Add meg a számod. – 198... – sorolta Noelle, mintha már milliószor megtette volna. Nicolas gyorsan elővette a telefonját és beírta. Ahogy ezt megtette, a lány telefonja megcsörrent. – Ez az én számom. Keress, ha szükséged van valamire – mondta. – Oké. – Noelle buzgón bólintott, az arca hatalmas mosollyal ragyogott. – Nick, felhívlak, ha lesz rá alkalmam! Nicolas nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon magában. "Úgy tűnik, rengeteg ideje van." Lazán hozzátette: – Ne hívj túl sokat, azért csak néha, mondjuk esténként. – Rendben! – egyezett bele Noelle habozás nélkül, nyilvánvalóan izgatottan. Elindult a villa felé, majd félúton megállt, hogy megforduljon és nagy mosollyal integetni kezdjen Nicolasnak. – Szia, Nick! – Vigyázz, mit lépsz – kiáltotta halkan Nicolas. – Értem! – vágott vissza Noelle vidáman, széttárva a karjait, mint egy madár, amely végre szabadon repülhet, és magában csevegve besétált az Anderson család villa kapuján. Úgy nézett ki, mint egy boldog kis energiabomba, tele optimizmussal és teljesen gondtalan. Nicolas megvárta, amíg eltűnik a látóköréből, mielőtt intett Bryannek, hogy indítsa be az autót. Útközben Bryan nem tudta visszafogni a kíváncsiságát. – Uram, nem azt tervezte, hogy távolságot tart az Andersontól? Miért adta meg Miss Andersonnak a számát? Nicolas egy apró mosolyt engedett meg magának, ajkai felkunkorodtak. – Ő... más, nem gondolja? – Igen... – Bryan habozott, majd nyíltan azt mondta: – Ő határozottan egyedi, de őszintén? Mintha... ártatlan lenne? Nicolasnak nem volt válasza erre. Nem igazán tudott vitatkozni. Egy hosszú szünet után Nicolas hirtelen felnevetett. Az állát a kezére támasztotta, és az ablakon bámult kifelé, ahogy a táj elsuhant. Ajkai ravasz mosolyra húzódtak. – Az Andersonok nem éppen a legkedvesebb emberek. Kíváncsi vagyok, meddig bírja majd ebben a dzsungelben, egyedül. Valószínűleg darabokra szedik. – Igen, ez valószínű – válaszolta Bryan. Gondolataikban Noelle túlságosan naivnak tűnt ahhoz, hogy beilleszkedjen ebbe a társaságba. Valószínűleg tönkretennék abban a családban. ***** Noelle végigsétált a villába vezető folyosón, és a távolban meglátott két komolyan jóképű srácot, akik a márványoszlopoknak dőlve beszélgettek. A negyedik bátyja, Damon, és az ötödik bátyja, Eli volt az. Közelebb érezte magát Elihez, ezért azonnal integetett és kiáltott: – Eli! Eli! Visszajöttem! A testvérek mindketten megfordultak a hang hallatán. – Húha! – Eli megrándult, amikor Noelle feléje futott. Az utóbbi időben egy kicsit óvatos volt vele – túl bizalmas volt ahhoz, hogy kényelmes legyen. Damon, aki a közelben állt, végigmérte a kettőt, mosoly játszott az ajkán. – Eli, te és ez a lány nagyon jóban vagytok, mi? Rádakaszkodik, valahányszor meglát. Eli gyorsan legyintett. – Ő az, aki nem hagy békén. Semmi közöm hozzá. – Ja, persze – mondta Damon hideg nevetéssel, a szemei szórakozottan csillogtak. – Akkor mondd meg, ki volt az, aki szinte meghalt azért, hogy pletykáljon Nicolas Sawyer botrányairól, amikor azt mondta, hogy feleségül megy hozzá? Ki várt az ajtóban, mint egy átkozott kiskutya? Eli elhallgatott, az arca elvörösödött. Elfordult, megpróbálva eljátszani, hogy nem érti. – Damon, miről beszélsz? Nem értem. Damon gúnyosan mosolygott, láthatóan élvezve Eli kényelmetlenségét. Hidegen felkacagott. – Persze, hogy nem. Noelle Eli felé sietett, de félúton Damon elkapta. Damon jóképű arca egy kis szarkazmussal torzult el. – Noelle, csak Eli létezik a világodon? Meglátod őt, és teljesen megfeledkezel rólam, a negyedik bátyádról? Még egy "szia" sincs? Noelle felnézett Damonra, megpróbálva elsimítani a dolgokat. – Szia, Damon! Először Elit láttam meg, ezért először neki mentem köszönni. Nem akartalak figyelmen kívül hagyni, esküszöm! – Nem kell magyarázkodnod – vágta el Damon a szót, a hangja megvetéstől csöpögött. – Mostantól ne is köszönj nekem. Már az is émelyítő, ha hallom, hogy "Damonnak" szólítasz. További szó nélkül Damon megfordult és besétált a villába. – Várj, Damon... – Eli nem számított arra, hogy Damon ilyen kemény lesz Noelle-lel. Bár Eli nem igazán törekedett arra, hogy kedves legyen vele, Damon hidegsége egy teljesen más szinten volt. Noelle egy pillanatra leengedte a tekintetét, majd felnézett Elire. – Testvér, most jöttem rá valamire. – Most meg mi van? – vetett rá Eli egy pillantást, gondolatban forgatva a szemét. "Ennek a lánynak mindig van valami a tarsolyában." Noelle komolyra fordította a szót, végiggondolva a dolgot. – Szerinted Damon nem szeret engem? – Most jöttél rá? – mondta Eli rezzenéstelen arccal. Az igazság az, hogy az egész Anderson család nem volt éppen elragadtatva Noelle hirtelen visszatérésétől. Veszélyt jelentett Leiára, az aranylányukra. Mindenki, aki felzaklatta Leiát, bajba került, és Noelle jelenléte önmagában is elég volt ahhoz, hogy feszültséget keltsen. – Nos, azt hiszem, még jobban kell próbálkoznom! – Noelle ökölbe szorította a kezét, az elszántság megvilágította az arcát. – El fogom érni, hogy Damon megszeressen! Eli úgy nézett rá, mintha elvesztette volna az eszét. – Komolyan folytatod az álmodozást, mi? Nem fog ilyen könnyen felmelegedni hozzád. A testvérek közül Damon volt az, aki a legjobban elkényeztette Leiát. Elérni, hogy elfogadja Noelle-t testvérként, olyan valószínű volt, mint a lottónyeremény. – Meg tudom csinálni! – Noelle magabiztosan elmosolyodott. – Ha valamit elhatározok, azt mindig elérem. Mindig képes volt megtenni, amit elhatározott, és biztos volt benne, hogy be fog illeszkedni ebbe a családba, bármi is legyen. – Ha, nos, sok szerencsét hozzá – motyogta Eli, elutasítva őt. Aztán valami beugrott neki, és megkérdezte: – Egyébként találkoztál Nicolas Sawyerrel, igaz? – Igen, találkoztam vele – válaszolta. – Öhm... – Eli megvakarta a fejét, egy kicsit nyugtalannak érezte magát. Nicolasnak volt egy hírneve, és Noelle túl szép volt ahhoz, hogy megbízzon benne. Nem akarta, hogy valami rossz történjen, és az Anderson családnak a legkevésbé sem volt szüksége több drámára. Ezért valakivel figyeltette Nicolas helyét. A jelentés szerint röviddel azután, hogy Noelle bement, egy nő jött ki a villából. Ez nem tetszett neki. "Mi van, ha Nicolas valami gyanús dologban vesz részt, és Noelle rajtakapta őt?" – gondolta. Ezért úgy döntött, hogy az ajtóban várakozik, hogy megtudja a teljes történetet. – Mondj valamit – kérdezte Eli óvatosan –, amikor bementél, jött ki egy nő Nicolas szobájából? Noelle szeme meglepetten elkerekedett, és lenyűgözve nézett rá. – Hű, testvér, te jó vagy! – Mi? – Honnan tudtad, hogy egy nő jött ki Nick szobájából? – Mi? Tényleg volt ott egy? – Eli annyira megdöbbent, hogy szinte észre sem vette, hogyan szólítja Noelle Nicolast. – Igen! – Noelle játékosan elmosolyodott, láthatóan nem zavarta. – Amikor bementem, éppen végeztek, és a nő teljesen ziláltan jött ki, még rendesen sem volt felöltözve. Emlékeztetnem kellett, hogy vegye vissza a ruháit. Története végére Noelle meglehetősen elégedettnek tűnt magával. Eli szótlan maradt, a gondolatai kavarogtak. "A francba! Épp most találkozott a menyasszonyával, és ez az idióta még mindig itt szórakozott? Nicolas egy szemétláda!"