Szophia Lucával szemben ült, és figyelte, ahogy az utolsó darabokat helyezi el a tervükben, mint egy sakknagymester, aki sarokba szorítja az ellenfelét. A szoba halvány fénye megvilágította az elszánt arcát, a szemei élesek voltak a koncentrációtól és az elhatározástól. Nagy volt a tét, de miután hetekig lavíroztak Adriana ármánykodásai között, mindketten készen álltak a befejezésre. A szíve heves