Szófia hirtelen felpattant, és a hotelszobája homályos, ismeretlen mennyezetét bámulta. A csend szinte tapintható volt, ami nyugtalanítóan hatott. Egy pillanatra szinte elfelejtette, hol van, a szoba steril hidegsége nyomasztóan nehezedett rá. Aztán az emlékek visszatértek: apja haragja, a Lucával való veszekedése, az árulás, és az általa önmagára kényszerített elszigeteltség. Lassan vett egy leve
















