Luca Sophia kórházi szobája előtt állt, üres tekintettel bámult le a kihalt folyosón. A halvány, steril fények hosszú árnyékokat vetettek, melyek úgy nyúltak el a fényes padlón, mint a múlt kísértetei, minden pislákolással kísértve őt. Ökölbe szorította a kezét, a nyugodt külső alatt düh és frusztráció forrt. Mellette a nyomozó kényelmetlenül mocorgott, mielőtt megszólalt volna, köhécselt egyet. –