A reggeli fény vékonyan és bizonytalanul szűrődött be, arany és lágy szürke szalagokban táncolva a redőnyökön keresztül. Szófia ott feküdt, nézte, ahogy az árnyak a mennyezeten játszanak, érezte, ahogy a csend súlya takaróként fonódik köré. Még mindig érezte Luca kezét az előző éjszakáról, ahogy ujjai az arcához értek, a tekintete rendíthetetlen volt, mikor végre kimondta azokat a szavakat, amikre