Luca hátradőlt a székében, a súly mindenestől úgy nehezedett rá, mint egy üllő. Az irodája, ami egykor a kontroll és a stratégia bástyája volt, most fullasztónak tűnt. A fényes mahagóni íróasztal előtte papírokkal volt tele, mellette egy érintetlen pohár scotch. De a szeme nem a rendetlenséget figyelte, az elméje máshol járt, Simon baljós szavait játszotta újra és újra. "Azt hitted, nem tudok a ki